Adenomyosis

Adenomyosis megbetegedés esetén a méh belső nyálkahártya borítása (endometrium), szigetek formájában beszűri a méhizomzatot. Az adenomyosis az endometriózis speciális formája. Az adenomyosis elsősorban középidős nők betegsége, eseteinek többsége 40-50 éves korban kerül diagnosztizálásra. Valószínűleg az összes eset töredéke kerül felismerésre. Az adenomyosis kialakulásának oka ismeretlen. Felvetődik örökletes eredete, erre utalhat az a tény is, hogy adenomyosis a serdülő kor előtt is kialakulhat. Általánosan elfogadott vélemény szerint az adenomyosis oka a méhnyálkahártya basalis rétegének burjánzása.

Tünettan:

Legjellemzőbb a fájdalmas menstruáció (dysmenorrhoea). Előfordulhat vérzészavar (metrorrhagia). A méh nem képes kellő mértékben összehúzódni, ezáltal a menstruáció bővebbé válik. A vérzéshez gyakorta társul deréktáji, és/vagy kismedencei fájdalom. Nőgyógyászati vizsgálat kapcsán a méh nyomás érzékeny lehet. Jellemzően nem befolyásolja a teherbeesés képességét.

Az adenomyosisnak három típusát ismerjük:

  • Adenomyosis interna esetén a méhizomzatot beszűrő nyálkahártya a valódi endometriummal közvetlen összeköttetésben áll.
  • Intramurális adenomyosis esetén az endometrium szigetek az izomfalban mélyen a valódi endometriumtól elkülönítve alakul ki.
  • Az adenomyosis externa esetén a méhnyálkahártya-szigetek távol az endometriumtól a méh hashártyaborítása alatt helyezkednek el.

Diagnosztika:

A kórelőzmény, a nőgyógyászati lelet és az ultrahang-lelet alapján.
A betegség pontos azonosítására, a képalkotó eljárások közül, a hüvelyi ultrahang (TVS) és az MRI a  leghatékonyabb. Az adenomyosis ultrahangos képe a myomához hasonlít. A különbség, hogy az adenomyosisnak nincs jól körülhatárolt tokja, a myomának van tokja (differenciál diagnosztika).

Kezelés:

  • A szervezet sárgatesthormon-termelésének rendezése vagy a sárgatesthormon pótlása az esetek jelentős részében hatásos.
  • A méh eltávolítása.
  • A méh sugárkezelése.
Csoport: