Az onkológus szerepe a lelki szükségletek kielégítésében

Balboni és munkatársainak a lelki támogatásról szóló eredeti közleménye nem csupán egy – néhány rákbeteg lehetséges szükségleteiről szóló – rövid összefoglaló, hanem a daganatos betegek döntő többségét érintő, messzemenően kielégítetlen igény határozott kinyilvánítása. A szerzők eredményei szerint az előrehaladott stádiumú daganatban szenvedők 47%-a elégedetlen a vallási közösségek, 72%-uk pedig az egészségügyi rendszer által nyújtott lelki támogatással. Ha a rákbetegek kezelésének más aspektusaival kapcsolatban számolnának be e számokról, a betegellátás minőségét vizsgáló szakemberek azonnal reagálnának. De hogyan álljunk hozzá a betegek lelki szükségleteihez?    A spiritualitás problémája az onkológiában az 1970–1980- as években felvetődött, szintén tabuként kezelt másik témakörre, nevezetesen a rákbetegek szexuális életének kérdésére emlékeztethet. A mostanihoz hasonlóan abban az időszakban is felmerült, hogy valóban foglalkoztatja-e ez a betegeket. Valóban szeretnék, ha beszélnénk erről? Mi a helyzet, ha szükségleteik eltérnek a miénktől? Ha rákérdezek, mit teszek majd akkor, ha aggodalmaikat szóvá teszik?   E tanulmány szerzőit felkérték, hogy eredményeik jelentőségéről írjanak összefoglaló értekezést. A szerzők többek között arra a következtetésre jutottak, hogy az orvosok fontos szerepet játszhatnak az onkológiai ellátás színvonalának javításában, a lelki igények felismerése, valamint a vallási és lelki igényekre történő rutinszerű odafigyelés szorgalmazása révén. Ez az általános elv vitathatatlan. A lelki igények a szexuális szükségletekhez hasonlóan fennállnak, és ez független attól, hogy figyelembe vesszük-e azokat vagy sem. (Forrás: Journal of Clinical Oncology Magyar Kiadás III. évfolyam 6. szám  263. oldal,  Szerző: Betty Ferrell, Division of Population Sciences, City of Hope National Medical Center, Duarte, CA)

Csoport: