Szülés

A szülés az élet egyik legnagyobb csodája. A születés az önálló földi lét kezdete. Egyes iskolák szerint a születés az élet legnagyobb energiája, nagyobb energiát képvisel, mint a szexuális energia.
A családban a gyermek születése nem más, mint a szerelem beteljesülése, a közös élet és a tartós szeretet tartalma, a szülővé válás kezdete, a családdá válás folyamata.

Szülés lefolyása.
A szülés menete szülészeti szempontból három szakaszra különíthető. A vajúdás két szakaszból áll.

A szülés első szakasza a tágulási szak, amely a szülőfájások megindulásától a méhszáj eltűnéséig tart.
Az első gyermek esetében általában 8-12 óráig eltart. (Ez az idő lehet jóval rövidebb, de jóval hosszabb is.) Az összehúzódások, melyek kezdetben enyhék és rendszertelenek, felerősödnek, és egyre sűrűbben következnek egymás után. Miután a fájások 8-10 perces rendszerességgel jönnek, a vajúdás rendszerint már nem áll le. Bár az első szakaszban javarészt aránylag könnyen megy, nem árt, ha ilyenkor is van a szülőnő mellett valaki, akire támaszkodhat, akinek foghatja a kezét. Már itt nagy segítséget jelenthet az apuka fizikai jelenléte, érzelmi támogatása. A vajúdás kezdetekor tanácsos  egy kevés könnyű ételt enni, arra az esetre, ha bármilyen okból elhúzódna a szülés, ezzel elkerülve a kiéhezésből adódó rosszullétet.

A szülés második szakasza a kitolási szak, amely a méhszáj eltűnésétől a magzat megszületéséig tart.
Miután a méhnyak teljesen kitágult, kezdetét veszi a második szakasz. Ez általában fél-, egy óra alatt zajlik le. Az apuka szerepe ekkor annyiban egészül ki, hogy fizikailag is tartja a terpeszben állva vajúdó kismamát. Miután a kisbaba feje láthatóvá válik, a szülésznő tudatja, hogy ideje elkezdeni nyomni. Amikor a fej eléri a hüvelybemenetet, rövid lélegzetvételekkel kell lélegezni (ekkor nyomni általában nem kell), hogy a fej „lassan” szülessen meg, amennyire csak lehetséges. A megfelelő légzéstechnika lehetővé teszi, hogy a gát izomzata és bőre megfeszüljön, miközben a második szakasz zajlik. Ha valószínűnek tűnik a gátszakadás, a gátat az epiziotómiának nevezett sebészi eljárással és helyi érzéstelenítés mellett átvágják. Miután a fej világra jött, a baba teste már gyorsan követi.

Amint a kisbaba megszületik, a kismama hasára teszik, hogy láthassa, érezhesse. A köldökzsinórt elszorítják és elvágják, majd a szülésznő, és az orvos meggyőződik arról, hogy az újszülöttnek jók –e az életfunkciói, megfelelően lélegzik –e.

A vajúdás során általában a méhszáj eltűnését megelőző órában érkezik el a holtpont. Az összehúzódások ekkor a leghevesebbek. Ilyenkor van óriási jelentősége a személyre szabott, együtt érző támogatásnak, masszázsnak, borogatásnak. Ha a szülő nő biztonságban érzi magát, legalább a kétségbeesés és a félelem nem gátolják a kinyílást, a magzat útjára bocsátását.

A vajúdás spirituálisan tapasztalásfolyamat.

A szülés harmadik szakasza a lepényi szak, amely a méhlepény megszületéséig tart.
A szülés utolsó fázisában a placenta kerül napvilágra, ami rendszerint 10-20 percet vesz igénybe. A szülésznő ezt követően ellenőrzi, hogy a placenta teljes egészet alkot-e, és egyetlen része sem maradt -e bent a méhüregben. Ha gátmetszést is alkalmaztak, most összeöltik a helyét.

Nem hagyományos szülésvezetés.
A WHO 1985-ös állásfoglalása szerint: ”A szülőnőt a szülés alatt nem szükséges kőmetsző helyzetbe hozni. Előnybe kell helyezni a vajúdás alatti sétálást, és lehetővé kell tenni minden szülőnő számára, hogy a szülés alatti helyzetet ő maga választhassa meg.”
(Magyarázat: kőmetsző helyzet, az amikor hanyattfekvő helyzetben a lábakat lábtartóra felhelyezik.)
A gyermekszüléssel kapcsolatban fennmaradt emlékek bizonyítják, hogy már az ősi természeti népek is a függőleges testhelyzetet részesítették előnyben asszonyaik szülésénél és ez a gyakorlat évezredekig fennmaradt.
Függőleges helyzetben a szülés természetesebb, fiziológiásabb. A szülőnő nem érzi magát kiszolgáltatottnak, saját maga irányíthatja a testében lezajló történéseket. Aktívan részt vehet a szülés eseményeiben.
Megfigyelések szerint a különböző testhelyzetek váltogatása javítja a vajúdás minőségét, hatékonyságát és a szülőnő számára az a tudat, hogy aktívan alakíthatja az eseményeket még a fájdalom elviselését is könnyebbé teszi. A kontrakciók frekvenciája ritkább, de intenzitásuk nő. Érvényesülhet a gravitáció hatása, amely miatt a méhszáj tágulása lerövidül. A szülés időtartama csökken.
Az alternatív szülészetben különféle lehetőségek vannak, így pl. vízben vajúdás, vízben szülés.

A szülési fájdalom kialakulásának oka többrétű.
Vannak szervi okai, így a méh összehúzódásai, a méhnyak tágulása, a méhet tartó szalagok és a hashártya feszülése és húzódása, a hüvely tágulása és húzódása.
Vannak pszichés okok, feltételes reflexek. Ha egy nő olyan környezetben nő fel, ahol azt tanulja, hogy a szülés fájdalmas, félelmetes folyamat, amelyben semmi jó nincs, akkor eleve félni fog a rá váró feladattól.

A szülőnők néhány százaléka nem érez a szülés alatt fájdalmat, sőt a szülést csodálatos eseménynek éli meg.
Ennek különféle okai vannak.
„A tahiti nők öröksége…” Egyes kultúrákban a kislányokat az anyák megtanítják a hüvely-, és a medence izmainak használatát. Felkészítik őket a szülés lelki oldalára.

A szülés élettani folyamat. Hogy jól, vagy rosszul éljük-e meg, az részben velünk született, részben rendszerint a „tudatalattiban” lévő dolgokon múlik.
Bizonyított tény, hogy az ember tudatosan képessé válhat szervezetének nagyfokú irányítására. A szervezetünk irányítása tanulható. Ezáltal megszűnik a terhes nő félelemérzése a szüléstől, elképzelése a fájdalomtól. A szülőnő a szülés passzív résztvevőjéből aktív részesévé válik.

Hazánkban egy-két évtizede (a 80-as években) még fel sem merült a gondolat, hogy a szülésnél a segédkező szakszemélyzeten kívül más is jelen lehet. Manapság mindennapos látvány a szülőágy mellett jelenlevő apuka. Különböző kutatások szerint az apuka jelenléte kedvezően befolyásolja a szülés kimenetelét. Tanácsos, hogy az apuka a terhesség alatt szülés-előkészítő tanfolyamra járjon így szerezve a szülésről közelebbi ismereteket. Ajánlatos a terhesség alatt szülőszobai látogatást tenni, hogy a leendő szülőpár megismerkedhessen a környezettel.

A szülésnek megvan a maga ritmusa. Ha természetes ritmusban halad a szülés, akkor általában szövődményektől mentesen sikerül a magzatnak világra jönni. Ilyenkor beszélhetünk „szép” szülésről. Ennek az egyéni ritmusnak a kialakításban tudnak segítséget nyújtani az egészségügyi dolgozók, a segítők, az apuka.

Mint a fentiekből látható, az apának is van „feladata” a szülés kapcsán.

(Nem minden párkapcsolat alkalmas apás szülésre. Az apás szülés ilyen értelemben vízválasztó. Amely kapcsolat eléggé érett, az hatalmas fejlődésen megy keresztül. Amelyik nem alkalmas, ott a párok eltávolodhatnak egymástól)

Csoport: