HPV fertőzés

HPV fertőzés

Humán Papillomavírus, vagy HPV fertőzés kontaktusok útján terjed, leginkább szexuális úton, ráadásul a szex minden formájával, ezért is tekinthető napjaink leggyakoribb vírusos eredetű szexuális úton terjedő betegségének.

Humán Papillomavírus, vagy HPV fertőzés.

A HPV kontaktusok útján terjed, leginkább szexuális úton, ráadásul a szex minden formájával, ezért is tekinthető napjaink leggyakoribb vírusos eredetű szexuális úton terjedő betegségének. A fertőzések többsége a 15-25 év közötti lakosságot érinti. Ebben az életkorban a szexuálisan aktív korosztály érintettsége 70% körül van, 35 év felett 1-2% a fertőzöttség. Egyes becslések szerint az aktív szexuális életet élők 80%-a legalább egyszer átesik a fertőzésen az élete folyamán, és 5-10 százalékuknál hosszan tartó HPV fertőzés alakul ki.

Tünettan:

A Humán Papillomavírus (HPV) fertőzés változatos tünetekkel mutatkozik. Azonban gyakran tünetmentes, “néma” fertőzés, így a beteg orvoshoz sem fordul. A HPV fertőzés hét féle daganat kialakulásában játszanak meghatározó szerepet. A méhnyakrák közel 100%, a szeméremtestrák 40%, a hüvelyrák 60-90%, a végbélrák 80%, a fej-nyaki rákok 12-70%, péniszrák 45%, és a nemi szervi-szemölcs kialakulásának 100%-ban egy, vagy több HPV felelős. A fertőzésre sok esetben szűrővizsgálat hívja fel a figyelmet. A tünettan a fertőzést okozó vírus fajtájától és a fertőzés kialakulásának helyétől függ. A fertőzés úgy alakul ki, hogy a kórokozó a bőrre, és/vagy a nyálkahártyára kerül. Rendszerint nem észlelhető hámsérüléseken keresztül a felszínt borító hám alsó, ún. alap rétegéig jut, és beépül ezekbe a sejtekbe. A hámsérülés okai lehetnek: egyéb fertőzés (pl. Herpesz), gyulladás, mechanikus sérülés (pl. szexuális aktus kapcsán észrevétlenül). Ezután évekig képes nyugalmi állapotban, azaz elváltozást nem okozva a sejtekben tartósan élni. Kedvező körülmények között a szervezet a HPV fertőzést legtöbbször legyőzi. Ennek időtartama átlagosan 9-24 hónap, de 5 év is lehet. Kóros elváltozást az azonos típussal való hosszú időn át tartó fertőzés okozhat. A fertőzés a szexuális partnerek számával egyenes arányban nő. Akinek volt már valaha életében szexuális kapcsolata, az életkortól függetlenül veszélyeztetett lehet. Szexuálisan életet nem élt nőkben nem, vagy nagyon ritkán található HPV pozitivitás, ez is azt bizonyítja, hogy a HPV elsősorban szexuális érintkezéssel terjed. A szájnyálkahártya fertőzése legtöbbször orális szex útján következik be, de kialakulhat csók útján, valamint szüléskor a fertőzött anyáról is ráterjedhet az újszülött szájnyálkahártyájára. A fertőzést követően több év is eltelhet, mire a kóros sejtburjánzás következtében rákmegelőző állapot, illetve daganatos elváltozás alakul ki. Az időben felismert HPV fertőzés által okozott elváltozás kezelhető, a korai daganatos elváltozások közel 100%-ban gyógyíthatók. A rák kialakulását különböző tényezők is segítik, úgy mint a több HPV vírus egyidejű jelenléte, a szervezet legyengült immunrendszere, egyidejű társbetegségek fennállása (pl. AIDS), dohányzás… Általánosságban elmondható, hogy a HPV fertőzés érintkezés útján terjed, a fertőzés úgy alakul ki, hogy az egészséges hámfelület érintkezésbe kerül a fertőzött hámmal.

HPV eredete, története:

A papovaviridae családba tartozó humán papillomavírusok több mint 150 különböző típusa ismert.
Ezek közül mintegy 60 féle törzs a nemi szervek tájékán, a genitális traktusban, a méhnyak, a szájüreg, a garat, a gége, a nyelőcső, a végbélnyílás környéki területen, vagy a hímvessző hámján található. A HPV fertőzés és a méhnyakrák közötti összefüggést először zur Hausen vetette fel 1974-ben, majd Meisels 1977-ben igazolta. 1983-ban zur Hausen megállapította, hogy a HPV 16-os típusa a leggyakrabban kimutatható kórokozó méhnyakrákban. A HPV rákkeltő szerepét az Egészségügyi Világszervezet (WHO) keretei között működő Nemzetközi Daganatkutatási Ügynökség (IARC) már 1995-ben hivatalosan elismerte. A világon az összes emberi daganat 6,1%-a HPV eredetű, és a HPV a ma ismert leggyakoribb vírusos szexuális úton fertőzés.
A HPV produktív ciklusa a megfertőzött epitheliális sejt differenciálódásán alapszik, ezért csak a keratinocytákban szaporodik. A vírus a laphám és a nyakcsatorna hengerhámja találkozásánál bejut a laphám bazális sejtjeibe, és ott hosszabb-rövidebb ideig rejtve marad anélkül, hogy bármi módon károsítaná a sejtet. Az ilyen fertőzések mintegy 80%-a  spontán meg is szűnhet.

Csoportosítás:

Daganatot okozó képesség alapján három rizikó csoportot különböztetünk meg:

•    HR – magas rizikójú: képes rákot okozni

•    NA – nem azonosított HPV-típus: nem bizonyított, de nem kizárt, hogy rákot okoz

•    LR – alacsony rizikójú: bizonyítottan nem okoz rákot

HPV típusok rizikócsoportjai:

•    magas kockázatú (HR): 16, 18, 31, 33, 35, 39, 45, 51, 52, 56, 58, 59, 66, 68

•    átmeneti kockázatú (NA): 2a, 3, 7, 13, 26, 27, 28, 29, 30, 34, 40, 51, 53, 54, 61, 62, 67, 69, 70, 71, 72, 73, 77, 82, 83, 84, 85, 86, 87, 89, 90, 91, 97

•    alacsony kockázatú (LR): 6, 11, 42, 43, 44, 55

Megjegyzés: A nem azonosított kockázatú, vagy átmeneti rizikójú (NA) HPV-típusok egyes rákfajtákban kimutathatók, azonban kóroki szerepük kérdéses. Egyes tanulmányok a kockázati csoportokban nem teljesen értenek egyet.

A HPV fertőzés felelős a méhnyakrák kialakulásáért 90-99%-ban.

A 16-os HPV fertőzés önmagában a méhnyakrák szempontjából több mint 400-szoros kockázatot jelent. A dohányzás a HPV fertőzés fennállása esetén a rákkockázatot duplájára növeli.

A 6-os és 11-es HPV felelős a genitális szemölcs megbetegedések körülbelül 90%-ért, ezen belül a Condyloma acuminatum kialakulásáért közel 100%-ban.

A 16-os és 18-as HPV felelős a méhnyakon kialakuló nagy fokú cervicalis dysplasia (HSIL, CIN 2/3) és in situ adenocarcinoma (AIS) körülbelül 70%-ért, valamint a szeméremtesten kialakuló nagy fokú vulvaris dysplasia (VIN 2/3) körülbelül 2/3-ért.

A HPV okozta méhnyakrák kialakulásáért 55%-ban a 16-os, 16%-ban a 18-as, 20%-ban az 31, 35, 39, 45, 52, 58, 68-as genotípus felelős. A többszörös fertőzés növeli a rákkockázatot.

Diagnosztika, HPV szűrés:

Géndiagnosztikai eljárással (PCR) elméletileg 100%-os biztonsággal kimutatható a fertőzés. Az ismételt vizsgálatok eltérő HPV genotípus variációt mutathatnak (spontán clearence).
A  mintavétel a fertőzött területről történik. Méhnyak fertőzés esetén a méhnyakrák-szűrés kapcsán végzett citológiai mintavételhez hasonlóan. A húgycsőből történt mintavétel esetén fontos, hogy a beteg legalább 2-3 óráig ne vizeljen, ez ugyanis a vizsgálat értékelhetőségét nagymértékben rontja.

Vannak tesztek, amelyek az összes ismert HPV DNS-t kimutatják, ezek az ún. FULL SPECTRUM vizsgálatok. Más tesztek egyes csoportok kimutatására alkalmasak, ezek elsősorban a magas rizikójú csoport kimutatására lettek kifejlesztve. A Cobas teszt a magas rizikójú 16 és 18 típusokat célzottan, a többi magas rizikójú fertőzést csoportosan mutatja ki.

Terápia, megelőzés:

A vírusfertőzés célzott módon (mint például a bakteriális fertőzések antibiotikummal) nem kezelhető, nincs rá specifikus gyógyszer. A szervezetnek kell legyőznie a fertőzést. Amennyiben spontán gyógyulás nem következik be, abban az esetben immunrendszert erősítő módszerekkel érhető el eredmény. A HPV kezelése jelenleg a fertőzés által okozott betegségnek megfelelően kell, hogy történjen (szakmai irányelvek). A legfontosabb a megelőzés, ennek lehetőségei a biztonságos szex, monogám és tartós párkapcsolat, a mechanikus védelem (rendszeres óvszerhasználat), a szűrővizsgálat és a védőoltás.