A nők nagy része szenved hüvelyfolyástól élete folyamán. A folyás alapja az esetek jelentős részében fertőzés.

A fertőzés típusától függően változatosak a tünetek. Rendszerint hüvelyfolyás, csípés, viszketés, valamint, ha a fertőzés gyulladással is jár, akkor fájdalom észlelhető.

A hüvelyfertőzések több szempont szerint csoportosíthatók. A legelfogadottabb a kórokozó szerinti osztályozás.

A hüvelyfertőzés kialakulása szempontjából két nagy csoportra különíthetők.

  • Az egyik csoport szexuális érintkezés nélkül is kialakulhat.
  • A másik csoport kialakulásához közvetlen kontaktus -nemi szervekről lévén szó- nemi kapcsolat szükséges. Ez utóbbi csoportba tartozó betegségeket nevezzük a szó valódi értelmében nemi betegségnek, vagy STD-nek.

Sok nő szenved, illetve él együtt hüvelyfolyással. A folyás alapja az esetek jelentős részében fertőzés. Egészséges hüvely jellegzetes mikroorganizmus flórával, ún. mikrobiommal rendelkezik. Ennek a fő összetevője a tejsavtermelő Döderlein baktérium, ami a hüvelyben savas védőköpenyt alakít ki. A hüvelyi mikrobiom élettani körülmények hatására (pl. menstruációs ciklus, várandósság) dinamikusan változik, de egyéb tényezők (pl. táplálkozás, szexuális aktivitás, higénés szokások, táplálkozás, rassz) is befolyással vannak rá. Amennyiben kórokozók kerülnek túlsúlyba a hüvelybe, az egészséges flóra megváltozik, kialakul a fertőzés. Fertőzés szexuális kontaktus útján, partnertől is megkapható, azonban külső körülmények, például strandolás, sőt a szervezet belső egyensúlyának megbomlása is okozhatja a hüvely, és a szeméremtest fertőzését.

A hormonálisan aktív nők esetén (a pubertás kortól a klimaxig) a hüvely és a szeméremtest fertőzése sok esetben együtt alakul ki (vulvovaginitis), így mindkét szervet egyszerre kell kezelni.

A hüvelyfertőzést különféle kórokozók okozhatják, így megkülönböztetünk bakteriális-, gombás-, trichomonas-, gonorrhea és más élősködők által okozott betegségeket.

A hüvelyfertőzések 90%-át baktérium, gomba és trichomonas okozza.

Kapcsolódó témák:

Tünettan:

A fertőzés típusától függően változatosak a tünetek. Rendszerint hüvelyfolyás, csípés, viszketés, valamint, ha a fertőzés gyulladással is jár, akkor fájdalom észlelhető. Dyspareunia, ami közösüléssel kapcsolatos fájdalmat jelent. A típusos tünetek a hüvelyfertőzés esetén ritkák. Típusos tünetnek nevezzük, azon tüneteket, melyek nagy valószínűséggel egy adott betegséggel együtt járnak.

Típusai:

  • Vaginosis

A vaginosis elsősorban a normális egészséges hüvelyflóra egyensúlyhiányából, a normál hüvelyflóra felborulásával következik be, és meg kell különböztetni a hüvelygyulladástól (vaginitis). A nők élete folyamán a leggyakoribb hüvelypanasz a bakteriális vaginózisból ered. Három altípus különíthetünk el, úgy mint a lactobacillosist (LB), a citolitikus vaginosist (CV) és a bakteriális vaginosist (BV) .

    • Lactobacillosis (LB)

A laktobacillus flóra összetételének megváltozásával alakul ki. Egy egészséges nőnek 5 és 15 mikron közötti hüvelyi laktobacillusai vannak, míg a tünetes betegekben a laktobacillusok 40 és 75 mikron közötti méretűek. Hüvelyváladék kenetvizsgálattal laktobacillusok hosszú láncai láthatók, egyéb eltérés nélkül.

    • Cytolytikus vaginosis (CV), vagy Döderlein cytolysis:

Kevéssé ismert megbetegedés a cytolytikus vaginosis (cytolytic vaginosis), vagy más néven a Döderlein cytolysis (eredeti megnevezése Doderlein’s cytolysis).
Alapfeltétele a normális hüvelyflóra.  A tünetek sok esetben ciklikusan jelentkeznek, jellegzetesen a menstruációt megelőzően a fokozott sárgatest  hormon hatás alatt (lutheális szakaszban, ld. A szabályos menstruációs ciklus). Fizikális vizsgálattal a szeméremtest enyhe gyulladása fordulhat elő, a hüvelyváladék bővebb, fehér, pH: 3,5-4,5. Az elváltozás a laktobacillus flóra túlszaporodása következtében alakul ki.  A cytolytikus vaginosis és a gombás hüvelyfertőzés gyakran csak mikrobiológiai vizsgálattal különíthető el egymástól. Sok esetben születik téves diagnózis és ebből adódóan félrekezelés (pl. „évek óta gombám van, és nem tudnak kikezelni”). Hüvelyváladék kenetvizsgálattal néhány fehérvérsejt, lehámlott epitheliális sejtek, valamint nagy számban laktobacillus sejtek láthatók.

    • Bakteriális vaginosis (BV), vagy bakteriális fertőzés:

Gyakori betegség. A laktobacillusok helyét különféle túlszaporodó anaerob baktériumtörzsek veszik át. A nők nagy részénél kialakul élete folyamán, nem ritkán nehezen kezelhető, kiújuló forma. A termékeny korú nők 30%-nál fordul elő. Súlyosságtól függően okoz tünetet, illetve panaszt. Általában nem alakulnak ki a klasszikus hüvelygyulladás tünetei, ezért is használjuk a vaginitis helyett a vaginosis kifejezést. A BV a nők 50%-nál tünetmenetes. Amennyiben mégis gyulladás is társul hozzá, abban az esetben jellemző tünete a szeméremtesti égő érzés. Jellegzetes tünete a bűzös halszagú hüvelyváladék. Feltárásos vizsgálattal jellegzetes híg, homogén szürkés-fehér hüvelyváladék látható. Elsősorban anaerob fertőzés áll a hátterében. Ez a fertőzés a férfiak nemi szervén nem okoz fertőzést, azonban a fertőzött hímvessző és húgyutak (pl. prosztata fertőzés/gyulladás), képes megfertőzni a hüvelyt. Hüvely pH > 4,5. Hüvelyváladék kenetvizsgálattal clue sejtek, valamint néhány laktobacillus és néhány fehérvérsejt látható.

A bakteriológiai tenyésztéses vizsgálatoknak a bakteriális vaginosis (BV) diagnosztikájában nincs gyakorlati jelentőségük. A BV klinikai kép mikroszkópos megfelelője a dysbiosis, vagy dysbacteriosis. Tekintettel arra, hogy ezek a baktériumok lényegében a normál hüvelyflóra tagjai, így tenyésztéses kimutatásuk nem bizonyító erejű. A hüvelyből történő tenyésztések eredményeképpen általában az aerob bőr- és bélbaktériumok kerülnek kimutatásra (Streptococcusok, E. coli), amelyek ugyancsak a normál flóra tagjai, és nem játszanak szerepet a BV kialakulásában. A tenyésztési lelet birtokában, többnyire célzott antibiotikum kezelés történik, amely nem csak felesleges és költséges, de hátrányos is.

Kezelés: Elsőként választandó készítmények a metronidazol, clindamycin, dequalinium chloride, valamint kiegészítő kezelés, pl. probiotikumok, pH-szabályozó készítmények, hüvelyi és/vagy szájon át alkalmazott Laktobacillus készítmények. Körülbelül 70-80%-os gyógyulási arány érhető el egy kezelés mellett. A fertőzés azonban gyakran kiújul. Kiújulási arány 3 hónap után 30%, 6 hónap után 60%. A gyógyulási arányban akkor sem mutatkozott tartós javulás, ha kombinált antibiotikum terápiát, szuppresszív antibiotikus sémákat, vagy kiegészítő probiotikumokat alkalmaztak. A kívülről bevitt szteroid hormonok, pl. fogamzásgátlók potenciális szerepet játszhatnak a hüvelyi környezet megváltoztatásában oly módon, hogy védelmet nyújtanak a bakteriális vaginosis kialakulásával szemben.

  • Aerob bakteriális fertőzés (AV) és mycoplasma fertőzés:

A bakteriális fertőzések egy alcsoportjának tekinthetők. A normál hüvelyflórához tartozó fakultatív patogén aerob baktériumok és mycoplasmák az egészséges hüvelyben, normál flóra és pH viszonyok mellett nem képesek elszaporodni, nem okoznak fertőzés. A normál hüvelyflóra felborulásával aerob bélflóra baktériumok foglalják el a Laktobacillusok helyét. Jellemző a kifejezett hüvely, és szeméremtest gyulladás. A hüvelyváladék jellegzetesen sárgászöld, gennyes és konzisztenciája sűrű. Terhességben kiemelt jelentőségű fertőzés a Streptococcus B fertőzés, amely veszélyezteti a magzatot és az újszülöttet. Ez utóbbi fertőzés szűrése több különböző néven történik, úgymint GBS szűrés (Group B Streptococcus), BSH szűrés, Streptococcus B szűrés. A terhesség utolsó hónapjában szokott sor kerülni a GBS/BSH-szűrésre, mely egy B-csoportú Streptococcus baktérium kimutatására szolgál, ld. Terhesgondozás. A várandós nők tizenöt-húsz százaléka tünetmentes hordozó. Általában nem veszélyezteti a kismama egészségét, ezért kezelést sem igényelne. A baktériumot hordozó anyák újszülöttjeinek 1-2%-a százaléka fertőződik, s a fertőzés súlyos kimenetelű is lehet. A BSH-szűrés értékét egyes szakmai csoportiok megkérdőjelezik, mert sok a tévesen pozitív eredmény, illetve néha olyan esetekben is negatív, amikor az újszülöttön mégiscsak mutatkoznak a fertőzés jelei, ezért az előnyök-kockázatok mérlegelése mellett az aktuális protokoll szerint kell eljárni.

Kezelés: Elsőként választandó antibiotikumok a metronidazol, clindamycin, mycoplasma fertőzés esetén doxycyclin, A GBS (Streptococcus B fertőzés) fertőzés esetén elsőként választandó készítmény(ek) a penicillin és/vagy származékai.

  • Hüvelygomba, vagy gombás hüvelyfertőzés (Candidiasis):

A hüvelyflóra természetes részét képezik a különféle gombatípusok, ez az élettani gombaflóra. Különféle okok miatt felborulhat a normális hüvelyflóra, és nők körülbelül 3/4 része élete során legalább egyszer, 40-50%-ban pedig többször is szenved vulvovaginalis candidiasisban. Okozója leggyakrabban a Candida nevű gomba, azonban más gombafajok is okozhatnak gombás hüvelyfertőzést. Krónikus formában az esetek 20%-ban, tovább 20%-ban tünetmentes hordozó állapot lép fel. Férfiaknál lényegesen ritkábban, 5-10%-ban fordul elő, és ilyenkor is sokszor tünet és panaszmentes hordozók. Legjellemzőbb tünete a hirtelen jelentkező, sokszor kínzó szeméremtáji viszketés. Sok esetben sűrű, (túrószerű) darabos folyással, nemi szervi szárazság-érzéssel jár együtt. Hüvely pH-értéke sok esetben normális. A Candidafajok széles pH-tartományban is jól érik magukat, azonban pH: 6 érték felett (lúgos irányú eltolódás) a hüvelyhámhoz kötődésük sokkal kifejezettebb.  Hüvelyváladék kenetvizsgálattal gomba spórák, Pseudomyceliumok, Myceliumok láthatók.

Kezelés: Helyi kezelés és/vagy szisztémás gombaellenes kezelés.

Krónikus visszatérően jelentkező hüvelyfertőzéses panaszok hátterében leggyakrabban recidiváló gombás hüvelyfertőzés áll. A diagnózis az egy év során legalább négy, vagy több alkalommal előforduló akut gombás hüvelyfertőzés esetén mondható ki, amelynek kialakulására a candidiasisok 5-9%-ban számíthatunk. A diagnózis felállítását több vizsgáló eljárás is segíti, de a hüvelyváladék tenyésztés bizonyos esetekben félrevezető lehet. A hüvelyváladék tenyésztés gomba kolonizáció esetén is pozitív eredményt adhat. A kolonizáció során kórokozók  telepednek meg és szaporodnak el, de klinikai tüneteket, panaszt nem okoznak.

  • Trichomonas fertőzés, vagy Trichomoniasis (Trichomoniázis) (STD):

Az esetek felében tünetmentes lehet a fertőzés. A trichomoniázis a hüvely vagy a húgycső megbetegedésével járó, nemi úton terjedő betegség, melyet a Trichomonas vaginalis nevű ostoros egysejtű okoz. A kórokozó megfertőzheti mind a nők, mind a férfiak húgy-ivarszerveit, a tünetek azonban főleg nőknél jelentkeznek. Sokszor bűzös sárgászöld habos hüvelyi folyás képében jelentkezik. Előfordulhat a húgycső gyulladása következtében vizeletürítéskor jelentkező fájdalom. Férfiak esetében, a leggyakoribb tünet a húgycsőgyulladás, a húgycső váladékozás, gyakori vizelési inger, valamint vizeletürítéskor jelentkező égető érzés. Hüvely pH > 4,5. Hüvelyváladék kenetvizsgálattal a jellegzetes kórokozó látható.

Kezelés: Elsők között választandó antibiotikum a metronidazol.

  • Gonorrhea fertőzés (STD):

Ritkán kialakuló megbetegedés. Nőkön gyakran, férfiaknál ritkábban tünetmentes. Néha hüvelyi vagy húgycsőből eredő folyást és/vagy vizelésürítéskor jelentkező fájdalmat okoz. A hüvelyi folyást a méhnyak fertőzése és gyulladása okozza. Súlyos gonorrhoea a méhre és a petevezetékekre terjedve alhasi fájdalmat okozhat. Fertőzött egyénnel történt anális nemi életet élők végbele, orális szexszel a garat is fertőződhet.

Kezelés: Elsőként választandó antibiotikumok: ceftriaxon, ofloxacin, cefixim, ciprofloxacin. További alternatíva: spectinomycin, azithromycin.

  • Chlamydia fertőzés (STD):

Néha hüvelyi vagy húgycsőből eredő folyást és/vagy vizelésürítéskor jelentkező fájdalmat okoz. A hüvelyi folyást a méhnyak fertőzése és gyulladása okozza. Részletesen ld. itt

  • Egyéb fertőzések, ld. STD

Diagnosztika:

  • Az első és legfontosabb vizsgálat a nőgyógyászati vizsgálat. Tapasztalt nőgyógyász a hüvelyváladék jellegéből az esetek 60-70%-ban meg tudja mondani a fertőzés típusát, ez az ún. „Blikk diagnózis”.
  • Kiegészítő vizsgálatok, melyek a diagnózis felállítását segítik -amennyiben szükség van rá- a hüvely pH (savas-lúgos állapot) mérése, mikrobiológiai kenet vizsgálat, és ritkán tenyésztés. Ezekkel a vizsgálatokkal együtt az esetek közel 99%-ban meghatározható a fertőzés típusa.
  • Amennyiben még mindig nem sikerült a megfelelő diagnózist felállítani, történhet még speciális reagensekkel végzett vizsgálat és géndiagnosztikai vizsgálat.

Kezelés – általános elvek:

  • Sok esetben nem könnyű a fertőzést meggyógyítani, illetve a megfelelő kezelést, és gyógyulást követően is visszaesés, kiújulás következhet be.
  • Gondolni kell a szexuális partner lehetséges fertőzöttségére is (pingpong fertőzés). A partner fertőzöttsége a fertőzés típusától függ, ez bizonyos esetekben biztosra vehető. Ilyenkor egyidejűleg mindkét partnert kezelni kell.
  • A kezelés alatt -a gyógyulásig- rendszerint elengedhetetlen bizonyos higiénés dolgok betartása és a szexuális élet felfüggesztése (szexuális önmegtartóztatás).

Kapcsolódó téma:

Dr. Krascsenits Géza