Hazai vizsgálatok szerint a 40 év feletti orvosok közül a férfiak harmada, a nők fele nem éri meg a nyugdíjazását a XXI. század első két évtizedében.
Az okok sokfélék: a stressz, a szív- és érrendszeri betegségek, betegtől szerzett fertőzések, az önkárosító magatartásformák. Sokkal rövidebb ideig élnek, mint a többségünk.
Továbbá: a Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság négy kutatója nemrég hozta nyilvánosságra elemzését, amely szerint az 1885–1890 között született orvosok átlagélettartama 75,4 év volt, a negyed évszázaddal később születetteké viszont már nyolc évvel rövidebb. Eközben a gyógyszerészek, amint a lakosság egésze is, egyre hosszabb életet élnek. A jelenség hátterében elsősorban a 40–59 éves orvosok fokozott halandósága áll. A helyzet azóta romlott.
Egy másik kisebb hatókörű vizsgálat szerint az elmúlt 40 évben három kórház osztályvezető főorvosainak 60–90 százaléka rákban halt meg, többségük a nyugdíj előtt, miközben az átlagpopulációban ez a mutató 25,4 százalék.
Ha az államtitkár az elvesztegetett életévekért a lakosságot és a társadalmi körülményeket teszi felelőssé, akkor az orvosok meg nem élt, elvesztett éveiért logikusan nem más felel, mint az a rendszer, amelyben élnek: az egészségügy, amely saját embereit is felemészti. Illetve az ország, amelyé ez az egészségügy. Az orvosok élettartamának csökkenése magyar jelenség, nem világtendencia.
Forrás: VH, Pánik: betegség, Nagy N. Péter publicisztikája, részlet
