Meddőség

Meddőség

Meddőség akkor áll fent, ha adott feltételek mellett egy éven belül nem következik be terhesség.

Meddőségről, más néven terméketlenségről akkor beszélünk, ha fogamzásgátló módszerek használata nélkül, rendszeres szexuális aktivitás mellett sem következik be a kívánt terhesség 1 éven belül (Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíció). A fejlett országokban -Magyarországon is- a meddőség a párok kb. 20%-át érinti. Egészséges pároknál egy éven belül 80-90% az esély a spontán megtermékenyítésre. A megtermékenyülés legvalószínűbb időpontja statisztikai szempontból a 6. hónap.
A női termékenységet az életkor alapvetően befolyásolja. A fogamzóképesség a nő 20-as éveiben éri el a csúcspontját, majd 35 éves korban kb. 25%-al, 40 éves korban pedig 50%-al csökken. Egy hat hónapja próbálkozó 25 éves nőnek átlagosan 15 százaléknyi esélye van rá, hogy egy hónapon belül megtermékenyüljön, 35 esztendős korra ez a mutató 10 százalék alá csökken. Egy 30 éves nőnek például, aki 3 hónapja próbálkozik, 16% esélye van az egy hónapon belül történő megtermékenyülésre, míg egy 40 esztendős, két éve próbálkozó nőnél ez már csupán 1%.

Statisztikai adatok alapján egészséges párok esetén 100 nő közül:

  • 3 hónapon belül 50 (50%),
  • 6 hónap alatt 70 (70%),
  • 12 hónapon belül 80 (80%),
  • 2 éven belül újabb 10 nő esik teherbe (90%),
  • a 3. évben már csak 2-3 nőnél következik be újabb megtermékenyülés,
  • a 4. és 5. évben további 1-1 nő esik teherbe.

Meddőség formái:

A sterilitásnak alapvetően két formáját különböztetjük meg:

  • Elsődleges (primer) meddőségről akkor beszélünk, ha a nőnek élete folyamán terhessége nem volt.
  • Másodlagos (szekunder) meddőségről akkor beszélünk, ha volt már terhes, de ezt követően nem képes teherbe esni.

Meddőség okai:

Meddőségnek az okai rendkívül szerteágazóak. Genetikai hibáktól kezdve, pajzsmirigy problémák, inzulinrezisztencia, cukorbetegség, mellékvese rendellenesség, anyagcserezavarok, elhízás (kövérség),  kóros soványság, fertőzések, gyulladások, méh betegségei, myoma, endometriózis, PCOS, környezeti ártalmak és pszichés okok lehetnek a háttérben.

Kóroki megoszlás nemek szerint:

  • 45-50 %-ban a nőnél,
  • 35-45 %-ban a férfinál,
  • 10-20 %-ban a probléma mindkettőjüknél fennáll,
  • 5-15%-ban pedig ismeretlen az oka.

Kivizsgálás:

A meddőség kivizsgálása összetett folyamat, jól meghatározott protokoll alapján történik. Fontos szerepet játszik a kivizsgálásban a nőgyógyász és a férfi partnernél az urológus.

A meddőség az esetek nagy részében gyógyítható. A meddőség nem egy ember problémája, hanem párkapcsolati probléma. A megoldás is, a kivizsgálás és a kezelés is alapvetően párkapcsolati kérdés, mindkét félnek részt kell benne venni.

A kivizsgálásban jelentős segítségünkre van az Anti-müllerian hormon (AMH), amit a nőkben a petefészek granulosa sejtjei, férfiakban a here Sertoli sejtjei termelik. Nőkben az AMH szint jól jelzi a petefészek működését, információt ad a petefészek tartalékairól és stimulálhatóságáról. Az AMH normál tartománya arra utal, hogy a petefészekben megfelelő számú petesejt van. Alacsony AMH-értékek arra utalnak, hogy a petefészek tartalékai kezdenek kimerülni, vagy már ki is merültek. Ez a változókor közeledtével a természetes hormonális változások része, amely minden nőben bekövetkeznek. Férfiakban az AMH szint a spermatogenezist jellemzi.

Az ismeretlen eredetű meddőségek közel felében immunológiai probléma áll fent.

A fogamzóképesség és a myomák:

A női meddőség minden egyéb okának kizárást követően a fennmaradó betegek pár százalékánál fordul elő myoma. Ugyanakkor a myomás betegek nagy része minden nehézség nélkül esik teherbe. A méhnyálkahártya alatt elhelyezkedő, submucosus myomák jelenlétében kisebb a teherbeesés esélye, és nagyobb spontán vetélés kockázata. A méhüreget torzító submucosus myomák eltávolítása jelentősen emeli a sikeresen kihordott terhességek számát, így eltávolításuk erősen javasolt. A méhfelszínhez közeli, subserosus elhelyezkedésű myomák nem növelik a meddőség, és a vetélés rizikóját. A méhüreget nem torzító méhfalban lévő, intramurális myomák esetében egyes vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy kisebb a teherbeesési arány, és nagyobb spontán vetélés kockázata. A meddő nők intramurális myomáinak eltávolítását követően a teherbeesési arány megközelíti az 50%-ot. A myoma mérete, a myomák száma egyéni mérlegelést igényel. Általában 4-5 cm-nél nagyobb intramurális myomák eltávolítását követően várható a sikeresen kihordott terhességek számának emelkedése. A myoma gyógyszeres kezelése nem hozott eredményt a meddőség kezelésében.

Kapcsolódó témák:

Peteérés

Myoma

Endometriózis

PCOS

Inzulinrezisztencia