A méhnyakdaganat kimutatásnak hatékony eszköze a méhnyak citológiai vizsgálata.

A méhnyakszűrés elsődleges eszköze a citológiai vizsgálat. A citológiai értékelés alapja a felszínről származó sejtek vizsgálata, úgynevezett exfoliatív citológia. A citológiai feldolgozás kapcsán a sejtek fixálása, majd speciális festést követően mikroszkópos vizsgálata történik. A méhnyak citológiai vizsgálata morfológiai vizsgálat, ami a sejtek formáját vizsgálja. A citológiai kenetet a szűrést végző nőgyógyász orvos, vagy erre a feladatra képzett védőnő veszi le méhnyakról. A citológiai kenet feldolgozását és értékelését a citológiai képesítéssel rendelkező szövettanászok (citológus, citopatológus) feladata. A citológus egyben ún. konziliárius, aki kenet értékelésén túl javaslatot is ad.

Két beosztás terjedt el a nemzetközi gyakorlatban, a Papanicolaou osztályozás és a Bethesda klasszifikáció. Évtizedeken keresztül a Papanicolaou osztályozás volt a cervix citológia alaprendszere. A tudomány fejlődésével a Papanicolau kevéssé felet meg az elvárásoknak, ezért új beosztást az ún. Bethesda rendszer került kidolgozásra (1988). Az újonnan kialakított rendszert folyamatosan fejlesztették, és az ezredforduló tájékán nemzetközi konszenzus alapján változtattak a beosztáson. 2001 óta világszerte a Bethesda klasszifikáció van használatban. Magyarországon az átállás lassan (történik) történt. Egyes leleteken mind a két osztályozás eredményét feltüntetik, aminek az a hibája, hogy a két rendszer egyes csoportjai nem felelnek meg pontosan egymásnak, így félreérthető, torz információt ad, azonban a kevéssé haladó szellemű nőgyógyászok (igénylik) igényelték.

Bethesda osztályozás:

A Bethesda beosztás modern, részletes és informatív. Legutóbbi és jelenleg is használatos verzió revíziója 2014-ben került publikálásra. Az alapvető eredmény értékelése végtelenül egyszerű. „A kenet általános minősítése” részben kiderül, hogy negatív, vagy kóros-e a lelet, illetve hogy egyéb, jóindulatú elváltozás jelen van-e. A részletes leíró része sokkal bonyolultabb, és alapvetően megfelel a háttérben zajló szövettani elváltozás jellegének. A kóros hámelváltozások esetén alapvetően két nagy csoportot került kialakításra, amelyek a méhnyaknál jelenlévő laphám és mirigyhám kóros elváltozásait kategorizálják.

A kenet általános minősítése:
  • Negatív, kóros, neoplasztikus hámelváltozásokra
  • Kóros, neoplasztikus hámelváltozás azonosítható
  • Egyéb hámelváltozások
A daganatos jellegű kóros hámelváltozásokat részletesen leíró rész:
Kóros laphámsejtek:
  • ASC-US – atípusos laphámsejtek meghatározható ok nélkül
  • ASC-H – atípusos laphámsejtek, nem zárható ki HSIL
  • LSIL – enyhe fokú laphám-eredetű intraepitheliális lézió (CIN 1)
  • HSIL – súlyos fokú laphám-eredetű intraepitheliális lézió (CIN 2, CIN 3, invázió gyanúja)
  • HPV – HPV-fertőzésre jellemző sejtelváltozások
  • Carcinoma planocellulare (laphám sejt eredetű rák)
Kóros mirigyhámsejtek:
  • AGC – Endocervicalis eredetű
  • AGC – Endometriális eredetű
  • AGC – Mirigyhámsejtek – NOS (máskülönben nem részletezett)
  • AGC – Endocervicalis eredetű mirigyhám, inkább rosszindulatú daganat
  • AGC – Mirigyhámsejtek – NOS (máskülönben nem részletezett), inkább rosszindulatú daganat
  • AIS – Mirigyhámsejt eredetű korai rák (Adenocarcinoma endocervicalis in situ)
  • Adenocarcinoma – endocervicalis eredetű
  • Adenocarcinoma – endometriális eredetű
  • Adenocarcinoma – méhen kívüli eredetű
  • Adenocarcinoma – máskülönben nem részletezett

A részletes leírásban található a kórokozók és az egyéb, nem daganatos jellegű hámelváltozások.

A kórokozók csoportban jelzett egyes kórokozó(k) megítélése összetett kérdés, nem biztos, hogy kezelést igényel(nek).

Az egyéb, nem daganatos jellegű hámelváltozások az esetek nagy részében élettani, illetve kezeléssel összefüggő elváltozások, és nem igényelnek kezelést, illetve beavatkozást.

Az utóbbi időben rendelkezésre áll a morfológiai vizsgálaton túl, ún. biomarker vizsgálat is. Méhnyakszűrés esetében az alábbi vizsgálatok kerültek be a gyakorlatba, melyek segítenek annak az eldöntésében, hogy a rákmegelőző sejtelváltozás folyamata hol tart.

  • Ki67 fehérje szövettani meghatározása a rákos sejtek növekedésének és osztódásának mérésére használatos módszer. A magas értékű (>30%) Ki67 azt jelenti, hogy sok sejt osztódik, így a gyógyulási kilátások is rosszabbak.
  • p16 a ciklin-dependens kinázok (CDK) inhibitora. Részt vesz a sejtciklus szabályozásában, a daganatok képződésében és az öregedési folyamatokban. A p16 fehérje expresszióját bizonyos ráktípusok prognosztikai biomarkereként használható. Ennek az az oka, hogy a különböző ráktípusok eltérő hatást gyakorolhatnak a p16 expressziójára: a p16-ot túlzottan expresszáló rákokat általában a humán papillomavírus (HPV) okozza, míg a p16-ot alulszabályozott rákos megbetegedések általában más okokból származhatnak.
  • Metilációs index vizsgálata, amely szintjétől függően jelzi a daganatos átalakulás valószínűségét.

Papanicolaou osztályozás:

Görög-amerikai citopatológus kezdte a méhnyakrák-szűrést sejtkenetek citológiai vizsgálatával. Évtizedekig volt használatban. Előnye az egyszerűsége, hátránya, hogy nem követi a szövettani elváltozások jellegét. Túlhaladt rajta az idő, ma már inkább csak történelmi jelentőségű.
Súlyosság szerint öt fokozatot állított fel, P1-től P5-ig:

  • P0: a kenet nem értékelhető
  • P1: ideális citológiai eredmény
  • P2: jó citológiai eredmény, a szexuális életet élő nők nagy részének ilyen eredménye van
  • P3: enyhe fokban kóros citológiai eredmény
  • P4: súlyos fokban kóros sejtek, közvetlen rákmegelőző állapotra, vagy korai rákra utal
  • P5: méhnyakrákra utaló citológiai eredmény