A molaterhesség, vagy üszögterhesség több, mint 2000 éve ismert betegség
Az első leírás Hippocratestől származik. A trophobast-betegségek a méhlepény fejlődésének széles területét fedi le, amelybe jóindulatú és rosszindulatú mesenchymalis- és trophobast-eredetű elváltozások tartoznak. Legismertebb formája a mola hydatiosa, amely a méhlepényből származik és rosszindulatú daganatképződésre hajlamos. A molaterhesség két fő típusa a részleges, (partialis), és a teljes (komplett) mola hydatiosa. Alapvetően a méh üregében elhelyezkedő jóindulatú daganat, azonban potenciálisan rosszindulatúnak tekintendő, mivel a környező szöveteket, a méhfalat képes beszűrni, a valamint áttétképződésre hajlamos. A mola hydatiosából átalakult rosszindulatú daganatot gesztációs trophoblast-tumornak nevezzük, amelynek négy típusát különböztetjük meg:
- invazív mola (mola destruens, chorioadenoma destruens)
- choriocarcinoma
- peteágyi trophoblast-tumor (placental site trophoblastic tumor)
- epithelioidsejtes peteágyi tumor (epithelioid trophoblastic tumor)
Részleges molaterhesség esetén magzat-, vagy magzatrészek is vannak, teljes molaterhesség esetén csak a ezen magzati elemek nem kimutathatók.
Epidemiológia:
Európában és Észak-Amerikában 0,5 ezrelék (66-121/100 000) az előfordulási arány.
Molaterhességet követően az újabb (ismételten kialakult) molaterhesség kockázata 1-2%, azonban a 3. terhesség esetén molaterhesség kockázata már 15-20%.
Diagnosztika:
- nőgyógyászati ultrahang kapcsán az esetek nagy részében jellegzetes, ún. „szőlőfürt-szerű”, vagy „hóviharhoz” hasonlító képet lehet látni
- β-hCG hormonvizsgálat kapcsán az adott terhességi korhoz képest jelentősen emelkedett érték mérhető
- CT, MR, PET-CT, UH
- szövettani vizsgálat, genetikai vizsgálat
Koraterhességi kóros állapotok (elhalt terhesség, spontán vetélés…) különösen részleges molaterhesség esetén gyakoriak.
Kezelés:
A betegség előrehaladott voltától függően változatos. A legtöbb esetben műtét, illetve ritkábban kemoterápia a választott megoldás. A molaterhességből származó sejtek nagyon gyorsan képesek szaporodni, ezért fontos a jól megválasztott kezelés és a teljes gyógyulásig tartó szoros követés.
Dr. Krascsenits Géza