A myoma (leiomyoma) jóindulatú izomdaganat.

Jelentőségét az előfordulásának gyakorisága és az általa okozott tünetek adják. Egyes vizsgálatok szerint az európai nők 70-75%-nál alakul ki a változó korig legalább egy myoma, ami ez esetek jelentős részénél nem jár semmilyen kedvezőtlen hatással. Azonban a myoma okozhat vérzészavart, alhasi fájdalmat, meddőséget, szülészeti szövődményeket és ritkán, de előfordulhat rosszindulatú elfajulás is. A női nemi szerveket tekintve elsősorban a méhfalban fordul elő. A myoma rendszerint tünetmentes és panaszmentes állapotban kerül diagnosztizálásra. Elsősorban középidős nők betegsége, többségében 40-50 éves korban kerül diagnosztizálásra, de fertilis korban, akár huszonéveseknél is kialakulhat. Valószínűleg az összes eset kisebb része kerül felismerésre. A kialakulásának pontos oka ismeretlen. Szerepet játszik a kialakulásban az örökletes eredet (genetika), hormonális okok, valamint környezeti faktorok. Ritkán, de előfordulhat rosszindulatú elfajulása.

Tünettan:

A méh myomás megbetegedése az esetek 20-50%-ban okoz tüneteket. A tünetek súlyosságát több tényező határozza meg, függ a myoma göbök méretétől, elhelyezkedésétől, számától, és az esetleges degeneratív folyamatoktól.
•    Vérzészavar
•    Alhasi, kismedencei fájdalom, amely összefügghet a menstruációs ciklussal (dysmenorrhoea), de lehet ciklustól független is.
•    Meddőség
•    Szülészeti szövődmények: spontán vetélés, koraszülés, korai lepényleválás, atonia uteri.

Típusai:

A myomának -elhelyezkedése alapján- három típusát különítjük el:
•    Submucosus myoma esetén a myoma közvetlenül a méhnyálkahártya alatt helyezkedik el. Ebben a lokalizációban elhelyezkedő myomagöbök okoznak elsősorban meddőséget.
•    Intramuralis myoma esetén a myoma mélyen az izomfalban helyezkedik el.
•    Subserosus myoma esetén a myoma a távol az endometriumtól a méh hashártyaborítása alatt helyezkedik el, nem növelik a meddőség, vagy a vetélés rizikóját.

Diagnosztika:

A kórelőzmény, a nőgyógyászati lelet és az ultrahang lelet alapján.
A betegség pontos azonosítására, a képalkotó eljárások közül, a hüvelyi ultrahang (TVS) és az MRI a  leghatékonyabb. A myoma ultrahangos képe az adenomyosishoz hasonlít. A különbség, hogy a myomának van tokja, az adenomyosisnak nincs jól körülhatárolt tokja (differenciál diagnosztika).

Kezelés:

•    Gyógyszeres kezelés, hormonkezelés kezelés.
•    Műtétet kell végezni amennyiben felmerül a rosszindulatúság gyanúja, gyors növekedést mutat, jelentős méretet ér el, illetve, ha a panaszok indokolják, illetve szülészeti okból megelőzés céljából. A műtét típusa lehet konzervatív, amikor beteg szerv megtartása a cél, illetve radikális, amikor a beteg szerv is eltávolításra kerül. A műtéti tervet befolyásolja a myoma elhelyezkedése, a képletek száma, az életkor, és a gyermekvállalási terv. A myoma diagnózissal műtétre került betegek szövettani diagnózisa kevesebb, mint 1%-ban mutat rosszindulatú elváltozást (leiomyosarcoma). Az alkalmazott műtéti technikák: laparoszkópia (hastükrözés), hysteroszkópia (méhtükrözés), robotsebészet, nyitott hasi műtét.
•    Arteria uterina embolizációja, amikor a méhet ellátó nagy erek elzárásával a myoma vérellátása csökken, így mérete megkisebbedik. Ez a lehetőség csak a gyermekvállalás lezárása után javasolt.
•    A megfelelő kezelési módszer kiválasztás kapcsán mérlegelni kell a panaszok súlyosságát, a beteg életkorát, a gyermekvállalási tervet, a myomagöb(ök) számát, méretét és elhelyezkedését.