Az onkológiai fogalomtárban összefoglalásra kerülnek a daganatos betegségekkel kapcsolatos fogalmak, és kifejezések
Az onkológia a X. század 40-es 50-es éveiben vált önálló tudományággá. Önállósulását az indokolta, hogy a daganat-kutatásban és a daganat-gyógyításban számos orvosi szakterület vett részt egymástól függetlenül, de hiányzott ezek szintézise, azaz a daganat-kezelés teljes folyamatát és a daganat-gyógyítás valamennyi területét átfogó tudomány. Az onkológia ezt a feladatot hivatott betölteni. Az egyik ága a kísérletes onkológia, a másik ága a klinikai onkológia. Az utóbbi feladata a daganatos megbetegedések megelőzése, szűrése, felismerése és gyógyítása. A klinikai onkológia tehát jellegzetesen interdiszciplináris tudomány. A klinikai onkológus eredményes tevékenységének alapfeltétele az együttműködés más szakmák képviselőivel. Ennek biztosítéka a közös nyelv és a kellő tájékozottság. A klinikai onkológus nem a beteg daganatát, hanem a daganatos beteget gyógyítja. Gyógyító módszerei különbözőek. Tudnia kell, hogy mikor, milyen gyógyító eszközt válasszon, mikor kihez (társszakma) forduljon. A klinikai onkológus a klinikai onkológiában összetett irányító munkát végez. A klinikai onkológus alapvető feladata daganatos betegek gyógyszeres kezelése, a kemoterápia, ellenben nem feladata a sugárkezelés és a műtéti tevékenység.
Az első alapfogalom az orvos, vagy latinul doctor, ami tanítót jelent. Feladata, hogy megtanítsa a beteget hogyan gyógyuljon meg, illetve, ha nem gyógyítható, akkor hogyan éljen együtt a betegségével.
Megelőzés, vagy prevenció: A rákellenes küzdelem eredményessége döntően a betegségek elsődleges és másodlagos megelőzésétől függ, azonban bizonyos esetekben a harmadlagos megelőzés szerepe is perdöntő lehet. Az utóbbira példa a HPV-elleni védőoltás, amely egyes rákos állapotok kivédésére alkalmas.
- Az elsődleges megelőzés, vagy primer prevenció körébe tartozik az egészséges életmód, a táplálkozás, a környezetvédelem, a foglalkozási eredetű daganatok megelőzése. Cél a különböző hatásoktól megóvni a szervezetet , annak érdekében, hogy ne kezdődjenek el a kóros biológiai elváltozások. Mindezeket megvalósítani csak a társadalom valamennyi ágazatának irányított együttműködésével lehetséges.
- A másodlagos megelőzés, vagy szekunder prevenció sikere a szervezett, széles körű és a veszélyeztetett lakosságra irányuló szűrővizsgálatok működtetésétől és igénybevételétől függ. Módszere a betegség tüneteit nem mutató személy esetleges betegségének, vagy kórmegelőző állapotának a korai felismerése.
- A harmadlagos megelőzés, vagy tercier prevenció komplex rendszer, melynek része a védőoltás, a gyógykezelés, a rehabilitáció és az otthoni ellátás minél magasabb szinten történő megvalósítása.
Bizonyítékon Alapuló Orvoslás (Evidence-Based Medicine): A korszerű orvoslás alapja. Lényege az olyan, működés kialakítása, amelyben a protokollok megfelelő tudományos bizonyítékokkal (evidenciákkal) vannak alátámasztva. A felhasznált bizonyítékokat evidenciaszintek szerint osztályozzák.
Onkoteam, vagy Onkológiai Bizottság: Olyan csoport, amelyben a szakma elismert vezető találhatók, és közös gondolkozás útján hoznak döntést a beteg kezeléséről.
Biomarker: Testazonos anyagok, amelyek szintje egyes betegségekben megemelkedik. Ezek körébe tartoznak a tumormarkerek.
Tumormarker: Daganatos sejtek által termelt anyag. A tumormarkerek problematikája: általában nem malignitás specifikusak (nem csak rosszindulatú daganatok eseté emelkedik a szintjük), korai diagnosztikára nem alkalmasak, számos típusa csak áttét képződés esetén emelkedik, és sok esetben csak követésre alkalmasak.
A helyi kezelés amely lehet sebészi beavatkozás (műtétet), sugárkezelés, vagy kemoterápia.
A sebészi kezelés: A daganat eltávolítását jelenti. Különféle technikák alkalmazhatók, úgy mint vágóeszközök (pl. szike), LASER, elektromos kés…
A kemoterápia célja a daganatsejtek elpusztítása. A módszer lényege, hogy olyan anyagot juttatunk a szervezetbe, mely a daganatsejtek szaporodását lassítja, illetve daganatsejteket megöli. Kétféle módon adhatunk kemoterápiát: rendszerint szisztémás kezelésként, ritkábban helyi kezelésként.
Szisztémás kezelés: A helyi kezelésektől eltérően a szisztémás kezelés az egész szervezetre hatással van. Ebbe a csoportba tartozik minden kezelés, ami nem műtét és nem a sugárkezelések döntő többsége. Az onkológiai készítmények hatásmechanizmusának lényege, hogy a tumor sejtek érzékenyebbek a kemoterápiás szerek hatóanyagaira, mint az egészséges sejtek. Ezek az anyagok bár az egészséges sejteket is károsíthatják, ám sajátosságukból adódóan a daganatos sejteket nagyobb mértékben.
A citotoxikus (sejtekre mérgező hatású) kezelések alapvető célja a gyors sejthalál révén a tumor csökkenés (regresszió) elérése. Az egészséges sejtekre gyakorolt káros hatásai miatt e kemoterápiáknak erősebbek a mellékhatásai.
A citosztatikus (sejtosztódást gátló) terápiák elsősorban nem a tumor sejtek elpusztítására törekednek, hanem a jelátviteli rendszerük blokkolásával azok szaporodását, terjedését igyekeznek gátolni, ami által a szervezet és a tumor között egy tartós, hosszú ideig fenntartható „együttélés” jöhet létre.
A hormonkezelés során általában a szervezetben termelődő hormonok hatásait gátolják, ezáltal a hormonok szaporodást serkentő hatását gátolják. Leggyakrabban az emlőrák és a prosztatarák kezelésében alkalmaznak hormonkészítményeket. Nem ritkán a méhtestrák kezelésében is alkalmazásra kerül.
A biológiai kezelés olyan kezelési eljárás, amelynek során élőlényből származó természetes anyagot, vagy annak szintetikus úton előállított változatát használják fel gyógyításra. A biológiai terápiának több változata van.
A biológiai válaszmódosítók olyan célzott (target) terápiás gyógyszerek, amelyek szelektíven képesek hatni a sejtekre: a daganatsejtek felszínén vagy belsejében lévő fehérjéket azonosítva indítanak támadást a tumor ellen, gátolják a sejtosztódást serkentő jeleket vagy a daganatot tápláló érhálózat kifejlődését és működését, ezzel befolyásolják a tumor viselkedését, fejlődését.
Az immunterápia a szervezet immunrendszerén keresztül kíván hatást elérni, elsősorban kiegészítő módszerként kerül felhasználásra.
Az aktív immunterápia esetén a páciensnek saját rákos szöveteiből vesznek mintát, s annak felhasználásával készítenek személyre szabott oltóanyagot. A vakcinát a szervezetbe visszajuttatva azt próbálják elérni, hogy az immunrendszer maga is felismerje a daganatos sejteket és hatékonyabban harcoljon ellenük.
A passzív immunterápia során olyan anyagokat juttatnak be, amelyeket az immunrendszer maga is használ.
Monoklonális antitestek (immunterápia):
- VEGF-ellenes antitest, pl. a bevacizumab az érújdonképződést gátolja, ami minden daganat növekedésének és áttétképzésének alapja.
- EGFR-ellenes antitest, pl. a cetuximab és a panitumumab.
- HER2-ellenes antitest (HER2-gátlás), pl. trastuzumab, pertuzumab, lapatinib.
Neoadjuváns kemoterápiáról beszélünk, ha azt a műtét, esetleg a sugárkezelés előtt alkalmazzák. Célja a daganat méret csökkentése, így könnyebben eltávolíthatóvá válik, illetve kevésbé kiterjedt műtétre nyílik lehetőség.
Adjuváns kezelés: A gyógykezelés hatását segítő (kiegészítő) kezelés.
Az adjuváns kemoterápia célja a műtétet vagy sugárkezelést követően visszamaradt daganat elpusztítása. Ezzel csökkentik annak kockázatát, hogy a műtét után esetleg a szervezetben maradt rákos sejtek kiújulást vagy áttétet okozzanak.
Lymphovascular invasion (LVI), vagy lymphovascular space invasion (LVSI): nyirokér érintettéget jelent, amikor a daganat nyirokérbe terjedése mutatható ki. A nyirokér érintettség nem jelent nyirokcsomó érintettséget is. A nyirokcsomó érintettség viszont nyirokér érintettséggel jár együtt.
Sentinel Lymph Node Biopsy (SLNB): sentinel nyirokcsomó biopszia.
Sentinel Lymph Node (SLN) Biopsy: sentinel nyirokcsomó biopszia.
Pelvic lymphadenectomy (PLND): kismedencei nyirokcsomó eltávolítás (szisztémás, vagy teljes).
Para-aortic lymphadenectomy (PALND): paraaortikus nyirokcsomó eltávolítás (szisztémás, vagy teljes).
Sugárkezelés: Ionizáló sugárzások orvosi kezelésben történő felhasználása. A daganatok egy része sugárérzékeny, ezért ilyen módon jól gyógyíthatók.
A külső sugárkezelés, az angol irodalomban External beam radiotherapy (EBRT) a sugárkezelés leggyakoribb formája.
A brachytherapia (BT) a sugárterápia azon formája, ahol a sugárforrást a kezelést igénylő terület közvetlen közelébe, vagy belsejébe helyezik. Dózisteljesítmények alapján három formáját különítjük el: 1., Low-dose rate (LDR), 2., High-dose rate (HDR), 3., Very-low-dose rate (VLDR) folyamatos.
Afterloading (AL): Brachytherapia során az applikátor helyzetének elhelyezése után történik a radioaktív besugárzás.
Adjuváns sugárkezelés: Az elsődleges kezelést, rendszerint műtétet követően alkalmazott kezelési módszer.
Palliatív kezelés: A palliatív gondozás célja, hogy a beteg és a vele kapcsolatban álló személyek speciális igényeinek kielégítése révén − a fizikai, lelki, szociális, kulturális és spirituális szükségletekre egyaránt odafigyelve − javítsa az életminőséget.
A palliatív kemoterápia nem a gyógyítást célozza: az előrehaladott daganatos betegségben, amikor sem műtéttel, sem sugárkezeléssel nem érhető már el daganatmentes állapot, a gyógyszeres kezelés célja a daganat fejlődésének lelassítása, a tumor méretének csökkentése, és ezáltal a panaszok mérséklése, az életminőség javítása, az élet meghosszabbítása.
Best supportive care (BSC): Legjobb támogató ellátás, ami magában foglalja a betegséggel kapcsolatos tünetek kezelését.
Genetika: a gének által kódolt információ.
Epigenetika: a genetikát módosító környezeti tényezők.
Dr. Krascsenits Géza
