Onkológiai fogalomtár

Onkológiai fogalomtár

Az onkológiai fogalomtárban összefoglalásra kerülnek a daganatos betegségekkel kapcsolatos fogalmak, és kifejezések.

Az onkológia a X. század 40-es 50-es éveiben vált önálló tudományággá. Önállósulását az indokolta, hogy a daganat-kutatásban és a daganat-gyógyításban számos orvosi szakterület vett részt egymástól függetlenül, de hiányzott ezek szintézise, azaz a daganat-kezelés teljes folyamatát és a daganat-gyógyítás valamennyi területét átfogó tudomány. Az onkológia ezt a feladatot hivatott betölteni. Az egyik ága a kísérletes onkológia, a másik ága a klinikai onkológia. Az utóbbi feladata a daganatos megbetegedések megelőzése, szűrése, felismerése és gyógyítása. A klinikai onkológia tehát jellegzetesen interdiszciplináris tudomány. A klinikai onkológus eredményes tevékenységének alapfeltétele az együttműködés más szakmák képviselőivel. Ennek biztosítéka a közös nyelv és a kellő tájékozottság. A klinikai onkológus nem a beteg daganatát, hanem a daganatos beteget gyógyítja. Gyógyító módszerei különbözőek. Tudnia kell, hogy mikor, milyen gyógyító eszközt válasszon, mikor kihez (társszakma) forduljon. A klinikai onkológus alapképzettségén túl a klinikai onkológiában összetett irányító munkát végez.

Megelőzés, vagy prevenció: A rákellenes küzdelem eredményessége döntően a betegségek elsődleges és másodlagos megelőzésétől függ, azonban bizonyos esetekben a harmadlagos megelőzés szerepe is perdöntő lehet. Az utóbbira példa a HPV-elleni védőoltás, amely egyes rákos állapotok kivédésére alkalmas.

  • Az elsődleges megelőzés, vagy primer prevenció körébe tartozik az egészséges életmód, a táplálkozás, a környezetvédelem, a foglalkozási eredetű daganatok megelőzése. Cél a különböző hatásoktól megóvni a szervezetet , annak érdekében, hogy ne kezdődjenek el a kóros biológiai elváltozások. Mindezeket megvalósítani csak a társadalom valamennyi ágazatának irányított együttműködésével lehetséges.
  • A másodlagos megelőzés, vagy secunder prevenció sikere a szervezett, széles körű és a veszélyeztetett lakosságra irányuló szűrővizsgálatok működtetésétől és igénybevételétől függ. Módszere a betegség tüneteit nem mutató személy esetleges betegségének, vagy kórmegelőző állapotának a korai felismerése.
  • A harmadlagos megelőzés, vagy tercier prevenció komplex rendszer, melynek része a védőoltás, a gyógykezelés, a rehabilitáció és az otthoni ellátás minél magasabb szinten történő megvalósítása.

Biomarker: testazonos anyagok, amelyek szintje egyes betegségekben megemelkedik. Ezek közé tartoznak a tumormarkerek.

Tumormarker: daganatos sejtek által termelt anyag. A tumormarkerek problematikája: általában nem malignitás specifikusak (nem csak rosszindulatú daganatok eseté emelkedik a szintjük), korai diagnosztikára nem alkalmasak, számos típusa csak áttét képződés esetén emelkedik, és sok esetben csak követésre alkalamasak.

A helyi kezelés amely lehet sebészi beavatkozás (műtétet), sugárkezelés, vagy kemoterápia.

A sebészi kezelés: A daganat eltávolítását jelenti. Különféle technikák alkalmazhatók, úgy mint vágóeszközök (pl. szike), LASER, elektromos kés…

A kemoterápia célja a daganatsejtek elpusztítása. A módszer lényege, hogy olyan anyagot juttatunk a szervezetbe, mely a daganatsejtek szaporodását lassítja, illetve daganatsejteket megöli. Kétféle módon adhatunk kemoterápiát: rendszerint szisztémás kezelésként, ritkábban helyi kezelésként.

Szisztémás kezelés: A helyi kezelésektől eltérően a szisztémás kezelés az egész szervezetre hatással van. Ebbe a csoportba tartozik minden kezelés, ami nem műtét és nem a sugárkezelések döntő többsége. Az onkológiai készítmények hatásmechanizmusának lényege, hogy a tumor sejtek érzékenyebbek a kemoterápiás szerek hatóanyagaira, mint az egészséges sejtek. Ezek az anyagok bár az egészséges sejteket is károsíthatják, ám sajátosságukból adódóan a daganatos sejteket nagyobb mértékben.

A citotoxikus (sejtekre mérgező hatású) kezelések alapvető célja a gyors sejthalál révén a tumor csökkenés (regresszió) elérése. Az egészséges sejtekre gyakorolt káros hatásai miatt e kemoterápiáknak erősebbek a mellékhatásai.

A citosztatikus (sejtosztódást gátló) terápiák elsősorban nem a tumor sejtek elpusztítására törekednek, hanem a jelátviteli rendszerük blokkolásával azok szaporodását, terjedését igyekeznek gátolni, ami által a szervezet és a tumor között egy tartós, hosszú ideig fenntartható „együttélés” jöhet létre.

A hormonkezelés során általában a szervezetben termelődő hormonok hatásait gátolják, ezáltal a hormonok szaporodást serkentő hatását gátolják. Leggyakrabban az emlőrák és a prosztatarák kezelésében alkalmaznak hormonkészítményeket.

Az immunterápia a szervezet immunrendszerén keresztül kíván hatást elérni, elsősorban kiegészítő módszerként kerül felhasználásra.

Az aktív immunterápia esetén a páciensnek saját rákos szöveteiből vesznek mintát, s annak felhasználásával készítenek személyre szabott oltóanyagot. A vakcinát a szervezetbe visszajuttatva azt próbálják elérni, hogy az immunrendszer maga is felismerje a daganatos sejteket és hatékonyabban harcoljon ellenük.

A passzív immunterápia során olyan anyagokat juttatnak be, amelyeket az immunrendszer maga is használ.

A biológiai válaszmódosítók olyan célzott (target) terápiás gyógyszerek, amelyek szelektíven képesek hatni a sejtekre: a daganatsejtek felszínén vagy belsejében lévő fehérjéket azonosítva indítanak támadást a tumor ellen, gátolják a sejtosztódást serkentő jeleket vagy a daganatot tápláló érhálózat kifejlődését és működését, ezzel befolyásolják a tumor viselkedését, fejlődését.

Neoadjuváns kemoterápiáról beszélünk, ha azt a műtét, esetleg a sugárkezelés előtt alkalmazzák. Célja a daganat méret csökkentése, így könnyebben eltávolíthatóvá válik, illetve kevésbé kiterjedt műtétre nyílik lehetőség.

Az adjuváns kemoterápia célja a műtétet vagy sugárkezelést követően visszamaradt daganat elpusztítása. Ezzel csökkentik annak kockázatát, hogy a műtét után esetleg a szervezetben maradt rákos sejtek kiújulást vagy áttétet okozzanak.

Sugárkezelés: ionizáló sugárzások orvosi kezelésben történő felhasználása. A daganatok egy része sugárérzékeny, ezért ilyen módon jól gyógyíthatók.

Adjuváns sugárkezelés: rendszerint műtétet követően alkalmazott kezelési módszer.

Palliatív kezelés: A palliatív gondozás célja, hogy a beteg és a vele kapcsolatban álló személyek speciális igényeinek kielégítése révén − a fizikai, lelki, szociális, kulturális és spirituális szükségletekre egyaránt odafigyelve − javítsa az életminőséget.

A palliatív kemoterápia nem a gyógyítást célozza: az előrehaladott daganatos betegségben, amikor sem műtéttel, sem sugárkezeléssel nem érhető már el daganatmentes állapot, a gyógyszeres  kezelés célja a daganat fejlődésének lelassítása, a tumor méretének csökkentése, és ezáltal a panaszok mérséklése, az életminőség javítása, az élet meghosszabbítása.

Best supportive care (BSC): Legjobb támogató ellátás, ami magában foglalja a betegséggel kapcsolatos tünetek kezelését.