Orvosok társadalmi helyzete a XX. és XXI. században Magyarországon.

Az orvosi paraszolvencia – hálapénz – évszázados hagyománya Magyarországon.

1957-ben tartották az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének II. küldöttgyűlését. Az orvosoknak fizetett – akkor még így nevezték – borravalóról vagy ajándékról folyt a vita: legyen, ne legyen, legális, nem legális. Ekkor hangzott el először a hálapénz kifejezés. Az orvosok a borravalót, mint fogalmat visszautasítottak, ezért azt nevezzék ezentúl latin szóval paraszolvenciának.

Az 1950-es években politikai döntés született. A hálapénz először az ötvenes években került a politika terítékére, amikor a kommunista párt vezetése tárgyalt a kérdésről. Rákosiék leszögezték, hogy ez a gyakorlat összeegyeztethetetlen a “szocialista erkölccsel” – majd megállapították, hogy ennek kiváltásához olyan mértékű béremelésre volna szükség, amelyre nincs pénz. A városi legenda szerint Gerő elvtárs (Gerő Ernő) mondta ki a végső szót: “Akkor tartsa el az orvost a beteg!” Gerő utasítására végül az a megoldás született, hogy három évig eltűrik a borravalózást, de onnantól kezdve nem mehet tovább. Ettől kezdve ezt a rendszert – annak ellenére, hogy papíron a mai napig törvénytelen – kvázi legalizálták. Az állam pontosan tudja, mi folyik az egészségügyben, de nem tett érte és ellene érdemben semmit, legfeljebb megfélemlítő, illetve látszatintézkedések születtek. A hálapénz kérdése időről-időre hol erkölcsi, hol jogi, hol adózási, hol politikai kérdésként kerül elő. A helyzet megnyugtató megoldása nem történt meg.

Jogi oldalról az alábbiak szabályozzák a hálapénzt:

  • A hálapénz elfogadása egyfelől a BTK 291. § (1) bekezdése szerint bűncselekmény és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
  • Másfelől a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 52. § (2) és (4) bekezdése viszont legalizálja, ha a munkáltató előzetesen engedélyezte azt. 
  • Ezt az ellentmondást a Kúria 2015-ös állásfoglalása igyekezett feloldani, amely szerint a hálapénz személyi jövedelemadó köteles, tehát nem lehet illegális jövedelem.
  • 2020. évi C. törvény Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról (törvény hatályba lépésének időpontja 2020. november 18.)

A történelmi jelentőségűnek nevezett 2020. évi C. törvény körüli problémakör összefoglalása:

Az egészségügyi rendszert érintő, stratégiai és komplex átalakítási tervet dolgozott ki a Magyar kormány, illetve a Belügyminisztérium megrendelésére a Boston Consulting Group (BCG) nevű tanácsadó cég. A megbízást 2020. május 18. és augusztus 7. között (3 hónap alatt) teljesült, és bruttó 352,44 millió (nettó 278 millió) forintért végezte a cég. A BCG terveit 10 évre titkosították, így sajnálatos módon a felmérés adatait, és a javaslatokat a következő tíz éven belül nem ismerhetjük meg. A törvény előkészítő folyamatba bevonták a Magyar Orvosi Kamarát (MOK) is. A törvénytervezetet (végső formájában) a MOK elbírálásra, jóváhagyásra 3 órára kapta meg. Parlamenti döntés 2020.10.06-án született az új egészségügyi törvényről. A Parlament egyhangúlag – pártállástól függetlenül – 165 igen szavazattal fogadta el a jogszabályt. Az új törvény 2020.11.18-án lépett hatályba, a legtöbb rendelkezését 2021.01.01-től kell alkalmazni. A Köztársasági Elnöki Hivatal honlapján megjelent közleményben az államfő Áder János azt írta: A törvénnyel szemben megalapozott alkotmányos kifogás nem támasztható, a még nyitott kérdésekre a végrehajtási rendeletek – a törvény hatálybalépéséig – választ adhatnak. A szakmai szervezetek azonban aggodalmukat fogalmazták meg, és a törvény kihirdetése előtt – eredménytelenül – tiltakoztak és kérték hivatalos úton is, hogy a törvény jelen formájában ne lépjen hatályba.

A törvénytervezet célja a hálapénz rendszerének felszámolása és ezzel együtt az orvosok bérrendezése volt – a magyar orvostársadalom és a MOK legjobb tudomása szerint. Azonban sokkal szélesebb körű szabályozást hozott, és az eredeti cél, az orvosok bérrendezésével járó hálapénz rendszerének felszámolás csak töredékét képviseli a törvénynek. Az orvosok tervezett bérezése úgy néz ki, hogy 2023-ra el fogja érni a másodosztályú labdarúgók jövedelmét. A törvénnyel kapcsolatos bizonytalanságot az okozza, hogy számos -az egészségügyi dolgozókat érintő- hátrányos pontja van, és hogy 2020 őszén a kormány részéről nincs kommunikáció a szakma felé, csak direktívák vannak. A törvényt bírálja, és többé-kevésbé elfogadatlannak tartja szinte a teljes magyar orvostársadalom, a Magyar Orvosi Kamara (MOK), a  Magyar Orvosok Szakszervezete (MOSZ), és az Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetsége (OSZSZ), a Liga Szakszervezetek. Az egészségügyi szakmát meglepetésként érte a törvény. De vélhetően meglepetésként fogja érni a törvény a társadalombiztosítást igénybe vevő magyar állampolgárokat, amikor szembesülni fognak a benne foglaltakkal, illetve a következményeivel. A magyar polgárok számára talán a legmeglepőbb fejlemény az lesz, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétesen az állami fenntartású egészségügyi szolgáltatóknál (praktikusan kórházi ellátás) nem lehet majd orvost választani, praktikusan megszűnik a szabad orvosválasztás lehetősége. Valamint az is a tervek között szerepel, hogy akivel egy orvos a magánrendelésén találkozik, annak a betegnek az ellátásában állami fenntartású egészségügyi szolgáltatónál nem vehet részt. Ez sok ellátás esetén komoly nehézséget fog okozni, mind az orvosoknak, mind a betegeknek. A probléma nemcsak a várandós nőket érinti, hanem az összes olyan területet, ahol különösen fontos a régóta fennálló orvos-beteg kapcsolat, az orvos személye (bizalom), szakértelme, tapasztalata.

A törvény egyik sarkalatos pontja, hogy kriminalizálta a hálapénzt. A hálapénz adását és kapását is szabadságvesztéssel bünteti a törvény. Az orvosokat etikai vétség miatt is felelősségre vonhatja a MOK, ami bár nem jár szabadságvesztéssel, azonban az orvosi munkától való eltiltás -hosszától- függően ellehetetleníti az érintett személy további pályafutását.

A törvény 17. paragrafusával a mindenkori kormány azt ír át a jogszabályi környezetben, amit akar (az alapján legfontosabb tartalmi elemeket, mint az illetmények, túlórák, pótszabadság rendeletben határozhatja meg a kormány), vagyis tulajdonképpen egy biankó szerződést kell aláírni.

Nem tisztázott, hogy mi lesz a másod- és harmadállásokkal, illetve a magánrendelésekkel. Erre ugyan a szerződés aláírása után kérhetnek engedélyt április végéig, az engedély/elutasítás egy hónapon belül érkezik a kórház vezetésétől, vagy az Országos Kórház Főigazgatótól, azt azonban eddig nem részletezték, mi alapján engedélyezik ezt.

A törvény több vitatott pontja nem csak az orvosokra, hanem az ápolókra is vonatkozik. A jogszabálynak valamennyi pontja hátrányos és méltánytalan a szakdolgozókra nézve. Tömegek jelezték, hogy nem akarják aláírni az új egészségügyi törvény miatt módosítandó szerződésüket. Félresikerült döntésnek tűnik, hogy egy olyan időszakban (2020 ősze), amikor a betegellátásra, a túlélésre kellene koncentrálni, a jogállással kapcsolatos vitákkal foglalkozik a kormány. A kirendelés a szakdolgozókra is vonatkozik, így ők is bármikor elszakíthatók a családjuktól akár 2 (1+1) évre! Viszont az ő fizetésemelésük kimaradt a törvényből… bár a bérrendezésük évek óta folyamatban van. Egy katonai rendszer állt fel, utasításokkal, parancsokkal, amiket teljesíteni kell. Ez a frusztráció legnagyobb forrása – az emberiesség veszett ki az egészségügyből.

A kérdés persze az, hogy mi áll a háttérben? Mi a cél? Valószínű van egy mesterterv. A BCG terveit 10 évre titkosították – tehát valószínű, 10 év kell a terv megvalósításához. Eszerint a 2020. évi C. törvény csak, bár alapvető lépés a folyamatban. A 2020. évi C. egészségügyi törvénybe bele van kódolva az egészségügy szerkezet váltása. Az egészségügy szerkezetváltása, egyébként – jól megvalósítva – kifejezetten kívánatos cél is.

Az értelmezést igénylő, és/vagy nyitott kérdések, következetlenségek jórészt feloldhatóak, kiküszöbölhetőek lennének, ha bevonásra került volna minden érintett, és ha kellő idő állna rendelkezésre az érintett felek között.

2020.11.13. A kormány a jogszabályok előkészítésébe továbbra sem vonja be az orvosi kamarát (MOK). Kormánypárti politikus arról adott tájékoztatást, hogy a kormány még dolgozik a jogszabályok normaszövegén, csak utána fog egyeztetni a kritikus kérdésekről a kamarával, szakszervezettel. Erre nem sok idő van, öt nap múlva hatályba lép a törvény.

2020.11.30. Egy kivételével megjelentek az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény végrehajtási rendeletei. A joganyag áttekinthető, hézagmentes összehangolása (Eütv., Eütev., Mt., Eszj törvény) nem történt meg. Fennáll a jogszabályok alkotmányjogi megfelelőségének problémája is.

2021.02.09. Miután az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény is életbe lépett, és módosult a rendőrségről szóló törvény is: a rendvédelmi szervek védelmi szolgálatának a hatásköre most már az egészségügyi szolgálati jogviszonnyal rendelkezőkre is kiterjed. A Nemzeti Védelmi Szolgálaton (NVSZ) belül 50 fővel felállították a „belbimbó”-ként emlegetett Egészségügyi Szolgáltatók Védelmi Főosztályt, amely 2021. március elseje után végezhetik a megbízhatósági vizsgálatokat. Az új egység az állami vagy önkormányzati fenntartású egészségügyi intézményekben foglalkoztatott egészségügyi szolgálati jogviszonyban állók (egészségügyi, illetve egészségügyben dolgozók, valamint a rezidensek) körében ügyészi engedély birtokában végez ellenőrzéseket, bűnmegelőzési, bűnfelderítési feladatokat. Minden esetben a vesztegetés elfogadóját tesztelik, tehát az egészségügyi dolgozót, orvost… A vizsgálatnál titkos információgyűjtés -telefonlehallgatás, poloskák, csalivizsgálat, kép és hangfelvétel, titkosszolgálati megfigyelés, névtelen bejelentési vonal- folytatható. Egy személlyel szemben évente három alkalommal rendelhető el integritásteszt. Ha nem találtak bűncselekményt, utólag értesítik az orvost, hogy átesett egy ilyen teszten, ha volt bűncselekmény, akkor az NVSZ feljelentést tesz. A betegek ellen ugyanúgy büntetőeljárás indul, ha feljelentés érkezik a nyomozóhatósághoz. A jogtalan előnyt adó személy (páciens, beteg) akár egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, ugyanakkor az azt elfogadó egészségügyi dolgozó esetében a büntetés felső határa három év szabadságvesztés alapesetben.

A hiányzó részletszabályok 2021.02.28. vasárnap estig nem jelentek meg. Emlékeztetőül megjegyzést érdemel, hogy a szerződés aláírásának időpontja 2021.03.01.

Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény eredménye, hogy az egészségügyi dolgozókban a jogfosztással megalázottság érezést alakítja ki, és egyben egzisztenciális bizonytalanságot okoz. És mindez a COVID-19 pandémia időszakában történt, amikor Magyarországon is súlyosan leterhelt az egészségügy, valamint a kormány által bevezetett vészhelyzet és rendkívüli jogrend van érvényben, ami nagymértékben korlátozza az egészségügyben dolgozók lehetőségeit.

Több mint 110 ezren dolgoztak 2020-ban az állami egészségügyi rendszerben, ennek a csoportnak a nagy része elfogadta az új szerződését, nagyjából 5500-an nem, ami ~95%-os elfogadottságot jelent. Az orvosok közül arányában többen, az ápolók közül kevesebben fogadták el az új szerződést. Az ápolók számára minden szempontból hátrányos szerződést eredetileg március elejéig – nagyjából éppen a COVID-19 fertőzés harmadik hullám megjelenéséig – kellett volna aláírni, ezt azonban több ezren nem tették meg.

Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény sajnálatos módon nélkülözte a megfelelő szakmai egyeztetéseket, a megfelelő kommunikációt, és nem utolsó sorban a magyar állampolgárok széleskörű tájékoztatását, végső soron a szakmai és demokratikus elemeket.

Dr. Krascsenits Géza