A placebo hatás jellegzetességeivel egyes esetekben számolni kell. A placebo és nonplacebo, azaz kedvező és kedvezőtlen hatások jelentős szerepet játszanak a kezelések eredményességében.
Az emberi idegrendszer sokrétű összetett kapcsolatban áll az őt körülvevő természettel és társadalommal. Innen ered, illetve ide kapcsolódik a kezelések időnként nem várt hatása a placebo és nocebo hatás. A placebohatást tudományosan megalapozott kontrollált, randomizált, prospektív vizsgálatok bizonyítják. A placebo kifejezés jelentése, „olyan gyógyszer, amely inkább megelégedést, mint előnyt nyújt a betegek számára” (Hooper’s Medical Dictionary 1811). A placebo hatásnak pszichológiai és biológiai összetevői vannak. A placebo adása a kezelt személy elvárásainak megfelelő pszichobiológiai, pszichoszomatikus reakciókat vált ki, amely a szervezet biológiai mechanizmusait képes aktiválni. Köznapi szóhasználatban a placebo gyógyszer (farmakológiai) hatással nem rendelkező anyag. A kezelés módszerétől független a placebo hatás, legyen az gyógyszeres, sebészeti, vagy egyéb beavatkozás. Az általánosságban elfogadott tény, hogy a placebo hatás 30%, különböző kórképekben – egyes vizsgálatok szerint – elérheti az 50 százalékot. Hétköznapi értelmezésben ez azt jelenti, hogy az alkalmazott kezelés valójában hatástalan, azonban ennek ellenére a betegek 30-50% mégis meggyógyul. A gyógyulást a betegek kezelésbe vetett hite váltja ki. Napjainkban egy „placebom-komplexet” és az agyban a COMT-enzimet nevesítettek a placebo hatásért felelősnek (Gary Greenberg: What if the Placebo Effect Isn’t a Trick?) A placebo hatás „édestestvére” a nocebo, vagy nonplacebo hatás, ami akkor alakul ki, amikor a beteg a gyógyszer mellékhatásaitól félve, olyan negatív pszichikai állapotba kerül, ami által csökken egy gyógyszer hatása, szintén ismert tény.
