A policisztás petefészek szindróma (Polycystic ovary syndrome, vagy PCOS) nevét a petefészek jellegzetes elváltozásáról, az ún. policisztás petefészek képéről (Polycystic ovary morphology, vagy PCOM) kapta.
A policisztás petefészek szindróma az egyik, ha nem a leggyakoribb női endokrinológiai megbetegedés. A reproduktív életkorú nőknek az alkalmazott diagnosztikai kritériumoktól függően akár 15%-át is érinti világszerte. A kórkép névadó tünetének észlelése, az ultrahanggal látható policisztás petefészek kép, vagy PCOM nem azonos a PCOS betegséggel. Policisztás ovárium képe sok esetben találtató különféle egyéb kórképeket kísérő elváltozásként, olykor véletlen leletként, jelentőség nélkül is. A policisztás petefészek időnként átmeneti jellegű, és visszafejlődik. Az ultrahang az egészséges nők akár 25%-nál policisztás ováriumokat mutathat. A PCOS-ban a petefészkeken egy vastag, kéregszerű bevonat képződik. Ez a kéreg megakadályozza a tüszőrepedést, az érett petesejt kilökődését. Így lehetetlenné válik a megtermékenyítés, végső soron meddőséget okoz. PCOS-ben alapvetően egy anyagcsere betegségről, illetve hormonális betegségről van szó, azonban a pontos eredete ismeretlen.
A PCOS első egyetértésen alapuló diagnosztikai kritériumai 1990-ben (NIH) születtek meg. Majd 2003-ban Rotterdamban (ESHRE/ASRM) újraértékelték, és kiegészítették a kritériumokat. 2006-ban megjelent az Androgen Excess Society kritériumrendszere, amely lényeges változást nem hozott. Az amerikai PCOS társaság (AES-PCOS) nem teljesen azonos módon csoportosítja a fenotípusokat.
A Rotterdami kritériumrendszer alapján abban az esetbe mondható ki a PCOS, vagyis ha három kritérium közül legalább kettő fennáll:
- Ovulációs diszfunkció. Peteérés zavara és/vagy vérzészavar, ami elsősorban ritkábban jelentkező vérzéseket jelent (oligomenorrhea/raromenorrhea), illetve a menstruáció teljes elmaradását jelenti (amenorrhea). A ciklusok általában hosszabbak, mint 35 nap, tehát a havi vérzés 35 napnál nagyobb időközökben jelentkezik. Ennek eredményeképpen egy évben csak 9, vagy annál kevesebb ciklus van. A vérzések ilyenkor lehetnek erőteljesebbek, mint egyébként.
- Klinikai és/vagy biokémiai hiperandrogenizmus. Férfihormon-túlsúly tünetei és/vagy laboratóriumi jelei.
- Policisztás ováriumok észlelése ultrahanggal…
…más endokrin betegség hiányában!
A három kritérium kombinációja alapján négy típus, ún. fenotípust különíthetünk el (A, B, C, D).
- I., A fenotípus, Klasszikus (súlyos) PCOS: androgénszint (+), oligo-anovuláció, PCOM, 3/3 kritérium teljesül
- II., B fenotípus, Klasszikus, nem policisztás PCOS: androgénszint (+), oligo-anovuláció, nincs cisztikus petefészek, 2/3 kritérium teljesül
- III., C fenotípus, Ovulációs PCOS: androgénszint (+), szabályos ovuláció, PCOM, 2/3 kritérium teljesül
- IV., D fenotípus, Nem hiperandrogén (enyhe) PCOS: androgénszint normális, oligo-anovuláció, PCOM, 2/3 kritérium teljesül
Serdülőknél mind hiperandrogenizmusra, mind ovulációs diszfunkcióra van szükség, az ultrahang és az AMH nem ajánlott a rossz specificitás miatt.
Mint látható, a PCOS-ben nem feltétlen van jelen PCOM. Az inzulinrezisztencia (IR) nem része a diagnosztikai kritériumoknak. A policisztás petefészek nem azonos a petefészek cisztával.
A betegség pontos okai még nem teljesen tisztázottak, számos oka lehet. Az okok rendszerint nem specifikusan petefészek, vagy centrális eredetűek. Az ismert főbb okai a következők: elhízás, inzulin rezisztencia (IR) , krónikus androgén túlsúly, petefészek fokozott androgén hormontermelése, mellékvese fokozott androgén hormontermelése, Hyperprolactinaemia, Hypothyreosis. A PCOM, PCOS rendszerint kialakul, ha a krónikus anovuláció megfelelő ideig fennáll. Kialakulására az életmód is jelentős hatással van. A policisztás petefészek szindróma kialakulását befolyásoló tényezők között első helyen a helytelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, illetve ezekkel szoros összefüggésben a túlsúly szerepel.
A Rotterdami diagnosztikai kritériumok a szakértői közmegegyezésen alapulnak, és jelentős viták tárgyát képezik. Az utóbbi években genetikai vizsgálatok történtek a diagnózis pontosítása céljából. A kutatók a testtömeg-index (BMI) és a glükóz-, inzulin- és reproduktív hormonok szintje szerint osztályozták a PCOS nőket, beleértve az androgéneket. Az eredmények két PCOS altípust találtak. A reproduktív altípus – amely a nők körülbelül 23% -át érinti – magasabb volt a luteinizáló hormon (LH) és a nemi hormonokat kötő globulin (SHBG) szintje, valamint alacsonyabb BMI-vel és alacsonyabb inzulinszinttel rendelkezik. A metabolikus altípus – amely a nők körülbelül 37% -át érinti – magasabb BMI-vel, magasabb glükóz- és inzulinszinttel, valamint alacsonyabb SHBG- és LH-szinttel rendelkezik. Tehát az esetek 60%-ban sikerült kimutatni meghatározott jellegzetes genetikai eltérést.
A PCOS veszélyét, népegészségügyi jelentőségét az adja, hogy a PCOS-ban szenvedő nőknél, élethosszra vonatkoztatva a diabetes mellitus (cukorbetegség) relatív kockázata 3-7-szeres, a metabolikus szindróma 2-3-szoros, a hipertónia 2,5-szeres, míg a coronaria-betegség és stroke 2-szer gyakrabban fordul elő.
Tünettan:
1., Emelkedett férfi nemi hormon szintből adódó tünetek:
– Bőrtünetek, zsíros bőr, pattanásosság (acne) a leggyakoribb.
– Gyakori az eleinte még alig észrevehető, de évek során fokozatosan erősödő férfias típusú szőrnövekedés (hirsutismus).
– Hajhullás, férfias típusú kopaszodás.
2., Hormonhatás zavarából adódó tünetek:
– A betegeknek mintegy harmada túlsúlyos.
– Magas vérnyomás, szív- és érrendszeri betegségek.
– Emlőváladékozás.
3., Petefészek elváltozásból adódó tünetek:
– A menstruáció rendszertelenné válik, elmarad. A havi vérzés hónapokra, évekre is kimaradhat, de rendszeres menstruáció esetén is a ciklusok többsége peteérés nélküli.
– Meddőség, teherbeesési nehézség.
4., Egyéb tünetek.
– Pszichés zavarok, depresszió, bipoláris zavar, szorongás, evés- és alvászavar.
– Méhtestrák kialakulását elősegíti.
A tünetek eredete sokszor nem választható szét teljes mértékben egymástól. „Minden mindennel összefügg.”
Szénhidrát anyagcserezavar a PCOS-ban kb. 40-50%-ban fordul elő.
Diagnosztika:
– Anamnézis: ritkábban jelentkező menstruációs vérzések (oligomenorrhea/raromenorrhea), illetve a menstruáció teljes elmaradása (amenorrhea). A fertilis korú oligomenorrheás nők 80-90%-a, az amenorrheás nők 30-40%-a PCOS-ben szenved.
– Ultrahang vizsgálaton jellegzetes képet kaphatunk, kis „ciszták” találhatók, amelyek gyöngyfüzérszerűen helyezkednek el. A kritérium rendszer változó, de irányadó tájékozódásként elmondható, hogy petefészkenként 20, vagy több follikulus látható, amelyek átmérője 2-9 mm, perifériás elhelyezkedést mutatnak; a stroma fokozott echodenzitású.
– Hormon labor: jellemzően magasabb a szabad Tesztoszteron, a DHEAS, az androsztendion, a Prolactin, a TSH, az AMH, és az inzulin szint; csökken az SHBG szint. A menstruációs ciklus 2-5. napján vizsgálva az FSH/LH arány több, mint 1, akkor PCOS valószínűsíthető. Súlyos hyperandrogén tünetek esetén kizárandó a petefészek (tesztoszteron, androsztendion) és a mellékvese dihidroepiandroszteron-szulfát (DHEAS) eredetű androgén hormon-termelő daganat. Emelkedett tesztoszteron szint hiányában kell vizsgálni az androsztendion és a DHEAS szinteket. A peteérést és megfelelő sárgatesthormon termelést szabályos ciklus esetén a várható menstruáció előtt 7 nappal elvégzett LH méréssel (>32 nmol/l) lehet jól monitorizálni.
– Kapcsolat van az AMH és az antrális tüszők száma (AFC) között. A PCOS-ban szenvedő nők magas AMH-koncentrációval rendelkeznek. Az AMH expresszió addig folytatódik, amíg a tüszők átmérője kb. 8 mm, és az expresszió csökken a nagyobb antral tüszőkben. Ennek megfelelően az AMH-t javasolták a policisztás petefészek szindróma markerének. PCOM-ra vonatkozó AMH érték 3,2 ng/ml (23pmol/l) 85%-os specificitás és 89%-os szenzitivitás mellett.
– A szénhidrát anyagcserezavar kimutatására a HOMA-IR indexet használjuk. Az inzulinrezisztencia vagy látens diabétesz esetén emelkedett terheléses vércukor (OGTT) értékek, emelkedett inzulinszint(ek), emelkedett HbA1c érték mutatható ki. A 2023-as irányelv a pontatlan labormódszerek miatt nem javasolja. Az inzulinrezisztencia hátterében genetikai okot sikerült kimutatni, mégpedig a 19-es kromoszómán, az inzulin receptor gén közelében található hibás gén. A PCOS-nők körében az IR 50-75%-ban fordul elő.
– Gyulladásra utal az emelkedett CRP szint.
– Kóros zsír-anyagcserére utal az emelkedett szérum lipidszintek.
– Metabolikus X-szindróma.
Differenciál diagnosztika:
Terhesség, Pajzsmirigy alulműködés (hypothyreosis), Hyperprolaktinaemia, Cushing-szindróma, mellékvese-daganat, mellékvese-hyperplázia.
Szövődmények:
Meddőség a PCOS-es nők kb. 40%-át érint. A spontán vetélés kb. 50%-ban fordul elő. Inzulinrezisztencia és ennek folyományaként gesztációs cukorbetegség (gesztációs diabetes mellitus, GDM), valamint praeeclampsziára hajlamosít.
Kezelés:
– Táplálkozás, diéta (életmód), mioinozitol, D-vitamin, konzim Q10, szelén, magnézium
– Testmozgás (életmód)
– Testsúly normalizálása (életmód). A fogyás önmagában is képes a hormon egyensúly visszaállítására, így a peteérés, tüszőrepedés normalizálására, és segíthet az inzulinrezisztencia felszámolásában is.
– Gyógyszer(ek), pl. hormonális fogamzásgátló, antiandrogének, dopamin antagonista bromocriptin (LH-felszabadulás gátlás), inzulinérzékenyítő készítmények…
– Műtét (ovarium drilling elsősorban klomifénrezisztencia esetén)
A kezelés legfontosabb, nélkülözhetetlen eleme az egészséges életmód és az egészséges testfelépítés kialakítása, ami elsődlegesen a beteg feladata!
Kapcsolódó témák:
