Policisztás petefészek szindróma, vagy PCOS

Policisztás petefészek szindróma, vagy PCOS

A policisztás petefészek szindróma (Polycystic ovary syndrome, vagy PCOS) nevét a petefészek jellegzetes elváltozásáról, az ún. policisztás petefészek képéről (Polycystic ovary morphology, vagy PCOM) kapta. A leggyakoribb női endokrinológiai megbetegedés. A kórkép névadó tünetének észlelése, az ultrahanggal látható policisztás petefészek kép, vagy PCOM nem azonos a PCOS betegséggel. Policisztás ovárium kép sok esetben találtató különféle egyéb kórképeket kísérő elváltozásként, olykor véletlen leletként, jelentőség nélkül is. A policisztás petefészek időnként átmeneti jellegű, és visszafejlődik. Az ultrahang az egészséges nők akár 25%-nál policisztás ováriumokat mutathat. A PCOS-ban a petefészkeken egy vastag, kéregszerű bevonat képződik. Ez a kéreg megakadályozza a tüszőrepedést, az érett petesejt kilökődését. Így lehetetlenné válik a megtermékenyítés, végső soron meddőséget okoz. PCOS-ben alapvetően egy anyagcsere betegségről, illetve hormonális betegségről van szó. Pontos eredete ismeretlen.

A PCOS első egyetértésen alapuló diagnosztikai kritériumai 1990-ben (NIH) születtek meg. Majd 2003-ban Rotterdamban (ESHRE/ASRM) újraértékelték, és kiegészítették a kritériumokat. 2006-ban megjelent az Androgen Excess Society kritériumrendszere, amely lényeges változást nem hozott. Az amerikai PCOS társaság (AES-PCOS) nem teljesen azonos módon csoportosítja a fenotípusokat.

A Rotterdami kritériumrendszer alapján abban az esetbe mondható ki a PCOS, vagyis  ha három kritérium közül legalább kettő fennáll:

  1. Peteérés zavara és/vagy vérzészavar, ami elsősorban ritkábban jelentkező vérzéseket jelent (raromenorrhoea), illetve a menstruáció teljes elmaradását jelenti (amenorrhea). A ciklusok általában hosszabbak, mint 35 nap, tehát a havi vérzés 35 napnál nagyobb időközökben jelentkezik. Ennek eredményeképpen egy évben csak 9, vagy annál kevesebb ciklus van. A vérzések ilyenkor lehetnek erőteljesebbek, mint egyébként.
  2. Férfihormon-túlsúly tünetei és/vagy laboratóriumi jelei.
  3. Policisztás ováriumok észlelése ultrahanggal…

…más endokrin betegség hiányában!

A három kritérium kombinációja alapján négy típus, ún. fenotípust különíthetünk el (A, B, C, D).

Mint látható, a PCOS-ben nem feltétlen van jelen PCOM. Az inzulinrezisztencia nem része a diagnosztikai kritériumoknak. A policisztás petefészek nem azonos a petefészek cisztával.

A betegség pontos okai még nem teljesen tisztázottak, számos oka lehet. Az okok rendszerint nem specifikusan petefészek, vagy centrális eredetűek. Az ismert főbb okai a következők: Elhízás, Inzulin rezisztencia, krónikus androgén túlsúly, petefészek fokozott androgén hormontermelése, mellékvese fokozott androgén hormontermelése, Hyperprolactinaemia, Hypothyresis. A PCOM, PCOS rendszerint kialakul, ha a krónikus anovuláció megfelelő ideig fennáll. Kialakulására az életmód is jelentős hatással van. A policisztás petefészek szindróma kialakulását befolyásoló tényezők között első helyen a helytelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, illetve ezekkel szoros összefüggésben a túlsúly szerepel.

Tünettan:

1., Emelkedett férfi nemi hormon szintből adódó tünetek:
–   Bőrtünetek, zsíros bőr, pattanásosság (acne) a leggyakoribb.
–   Gyakori az eleinte még alig észrevehető, de évek során fokozatosan erősödő férfias típusú szőrnövekedés (hirsutismus).
–   Hajhullás, férfias típusú kopaszodás.

2., Hormonhatás zavarából adódó tünetek:
–   A betegeknek mintegy harmada túlsúlyos.
–   Magas vérnyomás, szív- és érrendszeri betegségek.
–   Emlőváladékozás.

3., Petefészek elváltozásból adódó tünetek:
–   A menstruáció rendszertelenné válik, elmarad. A havi vérzés hónapokra, évekre is kimaradhat, de rendszeres menstruáció esetén is a ciklusok többsége peteérés nélküli.
–   Meddőség, teherbeesési nehézség.

4., Egyéb tünetek.
–   Pszichés zavarok, depresszió, bipoláris zavar, szorongás, evés- és alvászavar.
–   Méhtestrák kialakulását elősegíti.

A tünetek eredete sokszor nem választható szét teljes mértékben egymástól. “Minden mindennel összefügg.”

A PCOS veszélye abban áll, hogy mellette gyakrabban fordul elő kóros glükóztolerancia, metabolikus szindróma, szív- érrendszeri megbetegedés a későbbi életkorban. Szénhidrát anyagcserezavar a PCOS-ban kb. 40-50%-ban fordul elő.

Diagnosztika:
–   Ultrahang vizsgálaton jellegzetes képet kaphatunk, kis “ciszták” találhatók, amelyek gyöngyfüzérszerűen helyezkednek el. A kritérium rendszer változó, de irányadó tájékozódásként elmondható, hogy petefészkenként 20, vagy több folliculus látható, amelyek átmérője 2-9 mm, perifériás elhelyezkedést mutatnak; a stroma fokozott echodenzitású.
–   Hormon labor: magasabb a szabad Tesztoszteron, a DHEAS, az androsztendion, a Prolactin, a TSH, az inzulin szint; csökken az SHBG szint. A menstruációs ciklus 2-5. napján vizsgálva az FSH/LH arány több, mint 1, akkor PCOS valószínűsíthető.
–   A szénhidrát anyagcserezavar kimutatására a HOMA-IR indexet használjuk. Az inzulinrezisztencia vagy látens diabétesz esetén emelkedett terheléses vércukor értékek, emelkedett inzulinszint, emelkedett HbA1c érték mutatható ki. Az inzulinrezisztencia hátterében genetikai okot sikerült kimutatni, mégpedig a 19-es kromoszómán, az inzulin receptor gén közelében található hibás gén.

Kezelés:
–   Táplálkozás, diéta (életmód)
–   Testmozgás (életmód)
–   Testsúly normalizálása (életmód). A fogyás önmagában is képes a hormon egyensúly visszaállítására, így a peteérés, tüszőrepedés normalizálására, és segíthet az inzulinrezisztencia felszámolásában is.
–   Gyógyszer
–   Műtét

A kezelés legfontosabb, nélkülözhetetlen eleme az egészséges életmód és az egészséges testfelépítés kialakítása, ami elsődlegesen a beteg feladata!

Kapcsolódó témák:

Petefészek ciszta

Peteérés

Vérzészavar