A szülés az élet egyik legnagyobb csodája. A születés az önálló földi lét kezdete. Egyes iskolák szerint a születés az élet legnagyobb energiája, nagyobb energiát képvisel, mint a szexuális energia.
A család szempontjából a gyermek születése nem más, mint a szerelem beteljesülése, a közös élet és a tartós szeretet tartalma, a szülővé válás kezdete, a családdá válás folyamata.
Szülés folyamata
A szülés menete szülészeti szempontból három szakaszra különíthető. A vajúdás két szakaszból áll.
A szülés első szakasza a tágulási szak, amely a szülőfájások megindulásától a méhszáj eltűnéséig tart.
Az első gyermek esetében általában 8-12 óráig eltart. (Ez az idő lehet jóval rövidebb, de jóval hosszabb is.) Az összehúzódások, melyek kezdetben enyhék és rendszertelenek, felerősödnek, és egyre sűrűbben következnek egymás után. Miután a fájások 8-10 perces rendszerességgel jönnek, a vajúdás rendszerint már nem áll le. Bár az első szakaszban javarészt aránylag könnyen megy, nem árt, ha ilyenkor is van a szülőnő mellett valaki, akire támaszkodhat, akinek foghatja a kezét. Már itt nagy segítséget jelenthet az apuka fizikai jelenléte, érzelmi támogatása. A vajúdás kezdetekor tanácsos egy kevés könnyű ételt enni, arra az esetre, ha bármilyen okból elhúzódna a szülés, ezzel elkerülve a kiéhezésből adódó rosszullétet.
A szülés második szakasza a kitolási szak, amely a méhszáj eltűnésétől a magzat megszületéséig tart
Miután a méhnyak teljesen kitágult, kezdetét veszi a második szakasz. Ez általában fél-, egy óra alatt zajlik le. Az apuka szerepe ekkor annyiban egészül ki, hogy fizikailag is tartja a terpeszben állva vajúdó kismamát. Miután a kisbaba feje láthatóvá válik, a szülésznő tudatja, hogy ideje elkezdeni nyomni. Amikor a fej eléri a hüvelybemenetet, rövid lélegzetvételekkel kell lélegezni (ekkor nyomni általában nem kell), hogy a fej „lassan” szülessen meg, amennyire csak lehetséges. A megfelelő légzéstechnika lehetővé teszi, hogy a gát izomzata és bőre megfeszüljön, miközben a második szakasz zajlik. Ha valószínűnek tűnik a gátszakadás, a gátat a gátmetszésnek (epiziotómia) nevezett sebészi eljárással és helyi érzéstelenítés mellett átvágják. Miután a fej világra jött, a baba teste már gyorsan követi.
Amint a kisbaba megszületik, a kismama hasára teszik, hogy láthassa, érezhesse. A köldökzsinórt elszorítják és elvágják, majd a szülésznő, és az orvos meggyőződik arról, hogy az újszülöttnek jók –e az életfunkciói, megfelelően lélegzik-e. A születést követő 1-2 órát aranyórának is nevezik. Az aranyóra nagyon fontos a kisbaba számára, mert megszületése után ebben a néhány órában alkalmazkodik a külvilághoz. Azonban nemcsak a babának, hanem az anyának is nagyon fontos ez az első időszak, az újszülöttjével való ismerkedés, ráhangolódás és a baba viselkedése váltja ki az anyai gondoskodást. Ha bőr-bőr kontaktusba kerül az anya és a baba, akkor a baba jellegzetes viselkedésmintát mutat. Megfigyelhető 9 szakasz, amelyen a kisbabák az aranyórában végig mennek. Ez egy nagyon szépen felépített evolúciós rendszer. Császármetszés esetén az apai szőrkontaktussal pótolják az édesanya jelenlétét, bőr-bőr kontaktusát.
A vajúdás során általában a méhszáj eltűnését megelőző órában érkezik el a holtpont. Az összehúzódások ekkor a leghevesebbek. Ilyenkor van óriási jelentősége a személyre szabott, együtt érző támogatásnak, masszázsnak, borogatásnak. Ha a szülő nő biztonságban érzi magát, legalább a kétségbeesés és a félelem nem gátolják a kinyílást, a magzat útjára bocsátását.
A vajúdás egyben spirituálisan tapasztalásfolyamat is.
A szülés harmadik szakasza a lepényi szak, amely a méhlepény megszületéséig tart
A szülés utolsó fázisában a méhlepény, vagy placenta kerül napvilágra, ami rendszerint 10-20 percet vesz igénybe. Ezt követően ellenőrzik, hogy a placenta teljes egészet alkot-e, és egyetlen része sem maradt -e bent a méhüregben. Ha gátmetszést is alkalmaztak, most összeöltik a helyét.
A szülésvezetés
A WHO 1985-ös állásfoglalása szerint: ”A szülőnőt a szülés alatt nem szükséges kőmetsző helyzetbe hozni. Előnybe kell helyezni a vajúdás alatti sétálást, és lehetővé kell tenni minden szülőnő számára, hogy a szülés alatti helyzetet ő maga választhassa meg.”
(Magyarázat: kőmetsző helyzet, az amikor hanyattfekvő helyzetben a lábakat lábtartóra felhelyezik.)
A gyermekszüléssel kapcsolatban fennmaradt emlékek bizonyítják, hogy már az ősi természeti népek is a függőleges testhelyzetet részesítették előnyben asszonyaik szülésénél és ez a gyakorlat évezredekig fennmaradt.
Függőleges helyzetben a szülés természetesebb, fiziológiásabb. A szülőnő nem érzi magát kiszolgáltatottnak, saját maga irányíthatja a testében lezajló történéseket. Aktívan részt vehet a szülés eseményeiben.
Megfigyelések szerint a különböző testhelyzetek váltogatása javítja a vajúdás minőségét, hatékonyságát és a szülőnő számára az a tudat, hogy aktívan alakíthatja az eseményeket még a fájdalom elviselését is könnyebbé teszi. A kontrakciók frekvenciája ritkább, de intenzitásuk nő. Érvényesülhet a gravitáció hatása, amely miatt a méhszáj tágulása lerövidül. A szülés időtartama csökken.
Az alternatív szülészetben különféle lehetőségek vannak, így pl. vízben vajúdás, vízben szülés.
A szülés és a fájdalom
A szülés fájdalommal jár. A szülési fájdalom kialakulásának oka többrétű.
Vannak szervi okai, így a méh összehúzódásai, a méhnyak tágulása, a méhet tartó szalagok és a hashártya feszülése és húzódása, a hüvely tágulása és húzódása.
Vannak pszichés okok, feltételes reflexek. Ha egy nő olyan környezetben nő fel, ahol azt tanulja, hogy a szülés fájdalmas, félelmetes folyamat, amelyben semmi jó nincs, akkor eleve félni fog a rá váró feladattól.
A szülőnők néhány százaléka nem érez a szülés alatt fájdalmat, sőt a szülést csodálatos eseménynek éli meg. Ennek különféle okai vannak.
„A tahiti nők öröksége…” Egyes kultúrákban a kislányokat az anyák megtanítják a hüvely-, és a medence izmainak használatát. Felkészítik őket a szülés lelki oldalára.
A szülés élettani folyamat. Hogy jól, vagy rosszul éljük-e meg, az részben velünk született, részben rendszerint a „tudatalattiban” lévő dolgokon múlik.
Bizonyított tény, hogy az ember tudatosan képessé válhat szervezetének nagy fokú irányítására. A szervezetünk irányítása tanulható. Ezáltal megszűnik a terhes nő félelemérzése a szüléstől, elképzelése a fájdalomtól. A szülőnő a szülés passzív résztvevőjéből aktív részesévé válik.
Hazánkban a 80-as években még fel sem merült a gondolat, hogy a szülésnél a segédkező szakszemélyzeten kívül más is jelen lehet. Manapság mindennapos látvány a szülőágy mellett jelenlevő apuka. Különböző kutatások szerint az apuka jelenléte kedvezően befolyásolja a szülés kimenetelét. Tanácsos, hogy az apuka a terhesség alatt szülés-előkészítő tanfolyamra járjon így szerezve a szülésről közelebbi ismereteket. Ajánlatos a terhesség alatt szülőszobai látogatást tenni, hogy a leendő szülőpár megismerkedhessen a környezettel. Nem minden párkapcsolat alkalmas apás szülésre. Nem minden apuka képes elviselni a szüléssel járó látványt, anyai fájdalmat, lelki folyamatokat. Ezért a lehetőségnek megfelelően fel kell mérni az apuka alkalmasságát, azonban a szülés alatt derül ki, hogy valójában alkalmas-e a folyamatban részt venni. Ájultak már el apukák a vajúdó mellett. Valamint a szülés „élménye” pecsételt már meg kapcsolatot, oly módon, hogy az apuka nem tudott többé az anyukára nézni, mint szexualitás kívánatos párjára. Az apás szülés ilyen értelemben vízválasztó is lehet. Amely kapcsolat eléggé érett, az hatalmas fejlődésen megy keresztül. Amelyik nem alkalmas, ott a párok eltávolodhatnak egymástól. A döntésben érdemes a belső hangra figyelni, azt tiszteletben tartani és nem megsértődni.
A szülésnek megvan a maga ritmusa. Ha természetes ritmusban halad a szülés, akkor általában szövődményektől mentesen sikerül a magzatnak világra jönni. Ilyenkor beszélhetünk „szép” szülésről. Ennek az egyéni ritmusnak a kialakításban tudnak segítséget nyújtani az egészségügyi dolgozók, a segítők, az apuka. Mint a fentiekből látható, az apának is lehet „feladata” a szülés kapcsán.
Dr. Krascsenits Géza
