Az emberi erőforrások minisztere 26/2014. (IV. 8.) EMMI rendelete a várandósgondozásról.
33/1992. (XII. 23.) NM rendelet a terhesgondozásról A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: tv.) 3. §-ának (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján.
A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény 16/A. § (4) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 41. § d) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el:
1. Általános rendelkezések
1. § (1) A várandósgondozás célja a várandós nő egészségének megőrzése, a magzat egészséges fejlődésének és egészségesen történő megszületésének elősegítése, a veszélyeztetettség és a szövődmények megelőzése, illetve megfelelő időben történő felismerése, valamint a szülésre, a gyermek korai kötődésére, a szoptatásra és a csecsemőgondozásra való felkészítés.
(2) A várandósgondozás akkor kezdődik, amikor a szülész-nőgyógyász szakorvos a méhen belüli várandósságot megállapítja, a rizikó-besorolást elvégzi és erről a várandós részére igazolást ad.
(3) Alacsony rizikójú a várandósság akkor, ha a várandós családi, egyéni, fertilitási és – nem első várandósság esetén – előző várandósságra vonatkozó anamnézisében nincs olyan tényező, amely szakorvosi megítélés szerint az anya vagy a magzat egészségét hátrányosan befolyásolhatja.
(4) A várandósgondozás a szülés megindulásáig vagy a várandósság megszakadásáig tart.
2. § (1) A várandósgondozás olyan komplex egészségügyi szolgáltatás, amely
a) a védőnő,
b) a háziorvos,
c) a szülész-nőgyógyász szakorvos,
d) a várandós választása esetén a szülésznő, valamint
e) a várandós
együttműködésén alapul.
(2) A várandósgondozást a szülész-nőgyógyász szakorvos által megállapított
a) alacsony rizikójú várandósság esetén a szülész-nőgyógyász szakorvos vagy szülésznő,
b) magas rizikójú várandósság esetén kizárólag a szülész-nőgyógyász szakorvos
végzi a szakellátás keretében.
2. A szülésznő közreműködése
3. § (1) Szülésznő kizárólag szülész-nőgyógyász szakorvos által megállapított alacsony rizikójú várandósság esetén, a következő feltételek egyidejű teljesülése esetén végezhet várandósgondozást:
a) Magyarországon az állam által elismert oktatási intézményben szerzett, vagy külföldön szerzett és Magyarországon a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló törvény szerint honosított vagy
elismert, felsőoktatási intézmény alapképzési szakán vagy főiskolai karán szerzett szülésznő szakképesítéssel vagy emelt szintű vagy felsőfokú szülésznő szakképesítéssel rendelkezik,
b) egészségügyi szolgáltatónál szülésznőként foglalkoztatott vagy rendelkezik a szülésznői tevékenység végzésére jogosító, érvényes működési engedéllyel és felelősségbiztosítással és
c) a várandós a gondozásához a szülésznői gondozást választja.
(2) A szülésznő az (1) bekezdés szerinti feltételekkel végzett várandósgondozás során a 2. melléklet 2. pontjában foglalt vizsgálatokat végezheti a vonatkozó szakmai irányelvnek megfelelően.
3. Felelős személy
4. § (1) Az a szülész-nőgyógyász szakorvos vagy szülésznő, aki az 1. § (2) bekezdésében előírt besorolást követően a várandós gondozását a szakellátás keretében végzi, felelős személynek minősül.
(2) A felelős személy a várandós anya 1. melléklet szerinti gondozási könyvében (a továbbiakban: várandósgondozási könyv) az 1. melléklet 1. pont 1.2. alpontjában szereplő adatokat feltünteti és aláírásával ellátja.
(3) Ha a felelős személy személyében változás áll be, az új felelős személy ezt a tényt a várandósgondozási könyvben rögzíti és a (2) bekezdésben foglaltaknak megfelelően jár el.
(4) A felelős személy a várandósgondozás során a szakterülete alapján e rendelet szerint elvégzendő feladatokon kívül
a következő tevékenységeket végzi:
a) figyelemmel kíséri, hogy
aa) részesül-e a várandós védőnői gondozásban,
ab) a várandós számára kötelező szűrővizsgálatokat elvégezték-e, és
ac) az elvégzett vizsgálatokat a várandósgondozási könyvben dokumentálták-e;
b) szükség szerint konzultál a várandósgondozásban közreműködő, a 2. § (1) bekezdés a)–d) pontja szerinti
szakemberekkel;
c) a várandóst szükség szerint további szakellátásra irányítja, és
d) intézkedéseiről dokumentáltan tájékoztatja az 5. § (1) bekezdése szerinti védőnőt.
4. A várandósgondozás folyamata
5. § (1) Az 1. § (2) bekezdése szerinti igazolás kiadását követően a várandóst a lakóhelye vagy a tartózkodási helye szerint területileg illetékes védőnő gondozásba veszi. Ennek keretében:
a) kiállítja és kiadja a várandósgondozási könyvet,
b) nyilvántartásba veszi a várandóst a területi védőnői ellátásról szóló 49/2004. (V. 21.) ESZCSM rendelet (a továbbiakban: Ter.véd.r.) 7. számú melléklete szerinti Várandós nyilvántartó és Várandós anya törzslapja dokumentumok vezetésével,
c) elvégzi a 2. melléklet 1. pontja alapján a szükséges vizsgálatokat és azokat a várandósgondozási könyvben dokumentálja,
d) tájékoztatást nyújt a várandós részére a várandósgondozás folyamatáról, a kötelező és a szakmai irányelvben foglalt választható vizsgálatokról, az őt a várandóssága okán megillető szociális kedvezményekről, a kedvezményeket biztosító intézményekről, szervezetekről, szükség szerint a munkavédelemről szóló törvény várandósokra vonatkozó előírásairól,
e) tájékoztatja a várandóst a várandósság alatt követendő egészséges életmódról, különös tekintettel a dohányzás, az alkohol- és kábítószer fogyasztás várandósságra gyakorolt káros következményeiről,
f) szükség szerint tájékoztatja a várandóst a dohányzásról, az alkohol- és kábítószer fogyasztásról történő leszokást támogató programokról és alkalmazza a minimális intervenció szakmai irányelvben foglalt módszerét, valamint
g) tájékozódik a várandós szociális, családi és munkakörülményeiről.
(2) A védőnő a várandósgondozási könyvben és az általa vezetett dokumentumokban rögzíti, hogy az (1) bekezdés
d) pontjában előírt, kötelező és választható vizsgálatokról szóló tájékoztatást a várandósnak megadta. A várandós
aláírásával igazolja, hogy a tájékoztatást megkapta.
6. § A háziorvos a gondozásba vételt követően
a) kiemelt figyelmet fordít a várandós anamnézisére, ami alapján a feladatkörébe tartozó, indokolt vizsgálatokat elvégzi,
b) a várandósgondozási könyvben kitölti a vonatkozó szakmai irányelvben foglaltak szerint a rizikó megítéléséhez szükséges, rá vonatkozó részt,
c) szükség esetén a várandóst a rizikó-besorolás felülvizsgálatának javaslatával a szülész-nőgyógyász szakorvoshoz irányítja és a javaslatot a várandósgondozási könyvben rögzíti,
d) az 1. melléklet 2. pontjában szereplő, a várandósgondozási könyv részét képező beutaló kitöltésével a várandóst az ott meghatározott vizsgálatokra beutalja,
e) a várandóst az egészségi állapotának megfelelően további szakorvosi vizsgálatokra utalja, és
f) az általa végzett vizsgálatok eredményeit és az elrendelt vizsgálatokat rögzíti a várandósgondozási könyvben.
7. § (1) A szülész-nőgyógyász szakorvos a várandósgondozási könyvben rögzíti
a) azt a tényt, hogy a várandós a 6. § c) pontja szerinti rizikó-besoroláson részt vett, és
b) az a) pont szerinti felülvizsgálat eredményét.
(2) Ha a háziorvos a 6. § c) pontja szerinti rizikó-besorolás felülvizsgálatot javasolja, szülésznő csak akkor végezheti a várandós gondozását, ha a várandósgondozási könyv adataiból megállapítható, hogy a várandós a javasolt felülvizsgálaton részt vett és a felülvizsgálat alkalmával a szülész-nőgyógyász szakorvos a várandósságát alacsony rizikócsoportba sorolta be.
(3) Ha a várandóst már választott szülésznő gondozza és a szülész-nőgyógyász szakorvos a 6. § c) pontja szerinti rizikó-besorolás felülvizsgálat során az addig alacsony rizikójú várandósságot magas rizikócsoportba sorolja be, a szülész-nőgyógyász szakorvos
a) erről a tényről a szülésznő felelős személyt haladéktalanul tájékoztatja,
b) közli a várandóssal, hogy a várandósság magas rizikócsoportba történő besorolása miatt a várandóst szülésznő nem gondozhatja, és
c) javasolja a várandósnak, hogy haladéktalanul forduljon szülész-nőgyógyász szakorvoshoz, aki a továbbiakban a gondozását végzi.
8. § (1) A várandósgondozás során a várandós jogosult arra, hogy
a) a háziorvos legalább egy alkalommal,
b) a védőnő az 5. § (1) bekezdésében foglalt gondozásba vételen kívül trimeszterenként legalább egy alkalommal, és
c) a szülész-nőgyógyász szakorvos vagy a szülésznő trimeszterenként legalább egy alkalommal
gondozásban részesítse.
(2) Ha a várandós állapota alapján szakmailag indokolt, a várandóst az (1) bekezdésben foglalt előírásnál nagyobb gyakorisággal kell gondozásban részesíteni.
5. A várandósgondozásban közreműködők további feladatai
9. § (1) A védőnő a várandósgondozás keretében az 5. §-ban foglaltakon kívül:
a) vezeti a várandósok nyilvántartását, egészségügyi dokumentációját és gondozási tervet készít,
b) a Ter.véd.r. szerint családlátogatást végez,
c) saját megállapításait rögzíti a várandósgondozási könyv megfelelő rovataiban,
d) szükség esetén járóbeteg-szakellátás vagy fekvőbeteg-szakellátás igénybevételét kezdeményezi,
e) igény és lehetőség szerint szervezi a várandós szülésre felkészítő tanfolyamon való részvételét és szülésre felkészítő tanfolyamot tart,
f) kiemelt figyelmet fordít a szoptatás szorgalmazására és tájékoztatja a várandóst arról, hogy ha a szoptatással kapcsolatban nehézségek lépnének fel, kitől kaphat segítséget,
g) felkészíti a várandóst a szülésre, az újszülött fogadására,
h) felhívja a várandós figyelmét az újszülött kori kötelező szűrővizsgálatokra és a szülők ezzel kapcsolatos felelősségére, valamint
i) kiadja az anyasági támogatás igénybevételéhez szükséges igazolást.
(2) A védőnő a gondozás során tudomására jutott mindazon körülményekről tájékoztatja a felelős személyt, amelyek befolyásolhatják a magzat egészséges fejlődését.
10. § A felelős személy a 4. § (2)–(4) bekezdésében foglaltakon kívül:
a) tájékoztatja a várandóst a szakmai irányelvben szereplő egyéb, térítés ellenében igénybe vehető vizsgálatok lehetőségéről,
b) a várandósgondozási könyvben rögzíti, hogy az a) pont szerinti tájékoztatást megadta, a várandós pedig aláírásával igazolja, hogy a tájékoztatást megkapta,
c) elvégzi a szükséges vizsgálatokat és azok eredményét a várandósgondozási könyvben dokumentálja,
d) kiemelt figyelmet fordít a várandós folsav- és D-vitamin bevitelére, valamint tájékoztatja a várandóst a folsav hiányának a magzatra gyakorolt káros hatásairól,
e) tájékoztatja a várandóst a várandósság alatt követendő egészséges életmódról, különös tekintettel a dohányzás, az alkohol- és kábítószer fogyasztás várandósságra gyakorolt káros következményeire,
f) szükség szerint tájékoztatja a várandóst a dohányzásról, az alkohol- és kábítószer fogyasztásról történő leszokást támogató programokról, valamint
g) felkészíti a várandóst a szülésre, az újszülött fogadására.
6. Magas rizikójú várandósság
11. § (1) A várandósgondozásban közreműködő valamennyi szakember kiemelt figyelmet fordít a magas rizikójú, illetve szövődményes esetek szűrésére és gondozására.
(2) Ha a szülésznő által végzett várandósgondozás során, annak bármely szakaszában a várandósság magas rizikójának gyanúja merül fel, a szülésznő a várandóst haladéktalanul szülész-nőgyógyász szakorvoshoz irányítja. Ha a várandósság magas rizikója megállapítást nyer, a várandósgondozást szülész-nőgyógyász szakorvosnak kell átvennie.
(3) Ha a várandósság során a felmerült rizikó megszűnik, az alacsony rizikó megállapítását követően a várandós gondozását a szülésznő is folytathatja.
(4) Ha a (2) bekezdésben foglaltak szerint a magas rizikó megállapítását követően a várandós gondozását szülész-nőgyógyász szakorvos veszi át, a szülésznő közreműködőként továbbra is végezheti a 10. § g) pontjában meghatározott feladatokat.
7. Záró rendelkezések
12. § Ez a rendelet 2014. július 1-jén lép hatályba.
13. § Az e rendeletben foglaltakat azon várandósok esetében kell alkalmazni, akik számára az 1. § (2) bekezdése szerinti igazolást e rendelet hatálybalépését követően adták ki.
14. § Hatályát veszti a terhesgondozásról szóló 33/1992. (XII. 23.) NM rendelet.
Balog Zoltán s. k.,
emberi erőforrások minisztere
M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y • 2014. évi 52. szám
A 26/2014. (IV. 8.) EMMI rendelet szerint a fogamzáskor betöltött 37 éves és annál magasabb anyai életkorban a várandóst genetikai tanácsadóba kell irányítani és az invazív vizsgálat lehetőségéről tájékoztatást kell adni.
—
Elévült:
33/1992. (XII. 23.) NM rendelet
a terhesgondozásról
A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: tv.) 3. §-ának (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján, az érdekelt miniszterekkel egyetértésben az alábbiakat rendelem:
1. § A terhesgondozás célja az állapotos nő egészségének megőrzése, a magzat egészséges fejlődésének és egészségesen születésének elősegítése, a veszélyeztetettség és a szövődmények megelőzése, illetve megfelelő időben történő felismerése, valamint a szülésre, a szoptatásra és a csecsemőgondozásra való felkészítés.
2. § (1) A terhesgondozás olyan komplex egészségügyi szolgáltatás, amely a szülész-nőgyógyász szakorvos, a háziorvos, a védőnő és a gyermeket váró nő együttműködésén alapul.
(2) A tv. 3. §-ának (1) bekezdésében foglalt személyek a terhesgondozást térítésmentesen vehetik igénybe az Egészségbiztosítási Alap kezelőjével társadalombiztosítási finanszírozási szerződést kötött terhesgondozást nyújtó intézményekben.
3. § (1) A védőnői szolgálat a terhesgondozás keretében
a) vezeti az állapotos nők nyilvántartását, összegyűjti és megőrzi a vizsgálati eredményeket, illetve azokat rávezeti a terhesgondozási törzslapra, kiállítja és kiadja a terhesgondozási könyvet, a leleteket és saját megállapításait rögzíti a terhesgondozási könyv megfelelő rovataiban;
b) a nyilvántartásba vett személyeket otthonukban, illetőleg a lehetőségek szerint a terhesgondozóban folyamatos gondozásban részesíti, amelynek során havonta legalább egy alkalommal terhestanácsadást nyújt;
c) közreműködik a terhes nő egészségi állapotát ellenőrző alapvető vizsgálatok elvégzésében, amelynek keretében a rendelet 1. számú mellékletében foglalt vizsgálatokat önállóan végzi;
d) folyamatosan konzultál a terhesgondozásban részt vevő szülész-nőgyógyász szakorvossal és a háziorvossal;
e) figyelemmel kíséri az állapotos nő szociális, családi és munkahelyi körülményeit, egészségi és pszichés állapotát, szükség esetén – az állapotos nő beleegyezésével – kezdeményezi ezek megváltoztatását a munkaadónál vagy az érdekképviseleti szerveknél;
f) tájékoztatja az állapotos nőt a rá vonatkozó jogosultságokról;
g) megszervezi a szülésre felkészítést, lehetőleg a férj (élettárs) bevonásával, kiemelt figyelmet fordít a szoptatás szorgalmazására, felvilágosító foglalkozásokat szervez, szorgalmazza az együttszülés lehetőségének megteremtését, a szülészeti intézmény felkeresését még a szülést megelőzően.
(2) A védőnő a gondozás során tudomására jutott mindazon körülményekről tájékoztatja az állapotos nő kezelőorvosát, amelyek befolyásolhatják a magzat egészséges fejlődését. Kezdeményezheti az állapotos nő kórházba utalását sürgős esetekben, valamint szociális segélyezését, illetőleg anyaotthonba történő elhelyezését, a születendő gyermek állami gondozásba vételét.
4. § A háziorvos a terhesgondozó szakorvossal és védőnővel együttműködve vesz részt a terhesgondozásban. Ennek során kiemelt figyelmet fordít az állapotos nő nála regisztrált korábbi, nem a terhességgel kapcsolatos kivizsgálásának és gyógykezelésének adataira, azok terhességre gyakorolt hatásaira. A terhesgondozás keretében
a) hetente két óra terhestanácsadást tart;
b) önállóan végzi a terhesgondozással kapcsolatos továbbképzés keretében elsajátított vizsgálatokat;
c) szükség esetén elrendeli a rendelet 2. számú mellékletében foglalt szűrővizsgálatokat;
d) az általa végzett vizsgálatok leleteit rögzíti a terhesgondozási könyvben, szükség szerint ahhoz csatolt külön lapon és a beteg törzskartonján;
e) elbírálhatja az állapotos nő keresőképességét;
f) kiemelt figyelmet fordít a szoptatás szorgalmazására.
5. § (1) A terhesgondozást végző szülész-nőgyógyász szakorvos szabadon választható a gondozásbavételkor és a gondozás során.
(2) A szülész-nőgyógyász szakorvosok által végzett terhesgondozás a megfelelően felszerelt szülészeti-nőgyógyászati rendelőhelyiségben, továbbá a mozgó szakorvosi szolgálat keretein belül történik.
(3) A terhes nő és a magzat védelme érdekében a terhesgondozás során az orvosnak el kell rendelni a rendelet 2. számú mellékletében foglalt szűrővizsgálatokat.
(4) A terhesség felismerése és a terhes nő gondozásba vétele, valamint egészségi állapotának ellenőrzése érdekében szakorvosi javaslatra igénybe vehető vizsgálatokat a rendelet 3. számú melléklete tartalmazza.
(5) A terhesgondozás során az állapotos nőt az első és a második trimeszterben legalább egyszer-egyszer, a harmadikban pedig legalább kétszer ajánlott megvizsgálni.
(6) A terhesgondozást végző szakorvos az általa végzett vizsgálatok leleteit a terhes nő gondozási könyvében, valamint szükség szerint az ahhoz csatolt külön lapon és saját kartonján, illetve a forgalmi naplóban dokumentálja.
(7) A védőnővel együttműködve részt vesz a szülésre való felkészítésben és a szoptatás szorgalmazásában.
6. § (1) A 4. és az 5. §-ban foglalt vizsgálatok során készült leletek másolatait – az érintett személy hozzájárulásával – meg kell küldeni a gondozott lakóhelye (tartózkodási helye) szerint illetékes védőnői szolgálatnak.
(2) A terhesgondozás során a terhesgondozást végző személyeknek vezetni kell a rendelet 4. számú melléklete szerinti terhesgondozási könyvet.
(3) A terhesgondozás során készült valamennyi laboratóriumi és orvosi leletet csatolni kell a terhesgondozási könyvhöz.
(4) A fekvőbeteg-gyógyintézet a terhes nő ápolásáról olyan zárójelentést ad ki, amely tartalmazza a felvételi és az elbocsátási vizsgálati leleteket, illetve azokat a leleteket, amelyeket a fekvőbeteg-gyógyintézet lényegesnek tart a terhesgondozóval közölni.
7. § (1) A terhesgondozás keretében kiemelt figyelmet kell fordítani a veszélyeztetett, illetve szövődményes esetekre.
(2) Veszélyeztetett terhesként kell gondozásba venni a rendelet 5. számú mellékletében foglalt feltételek valamelyikének fennállása esetén az állapotos nőt.
8. § (1) A szakorvos által megítélt veszélyeztetettség vagy szövődmény jellegétől függően kell a terhesgondozás keretében soron kívüli vizsgálatokat végezni, illetve terápiát alkalmazni, illetve az állapotos nőt szükség esetén fekvőbeteg-intézmény terhes-szakambulanciájára vagy terhespatológiai osztályára beutalni, sürgős esetben beutalás nélkül fogadni, illetőleg felvenni.
(2) Egyes nagyjelentőségű, az anya és a magzat egészségét veszélyeztető, különleges diagnosztikai és terápiás igényű, illetve különleges szaktudást igénylő szövődmények esetén a terhes nő gondozása, ellátása kiemelt, megfelelő személyi, diagnosztikai és terápiás ellátottságú, intenzív felnőtt és neonatológiai kezelést is biztosítani képes központokban történik.
(3) A (2) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni ikerterhesség és minden olyan anyai megbetegedés során, amely koraszülést vagy magzati veszélyeztetettséget okozhat. Ezekben az esetekben az állapotos nőt olyan szülészeti intézménybe kell irányítani, illetőleg szállítani, ahol jól felszerelt perinatális intenzív centrum, neonatológia, illetve koraszülöttrészleg működik.
9. § Ez a rendelet 1993. január 1-jén lép hatályba. A rendelet hatálybalépését megelőzően nyilvántartásba vett terhes nők tekintetében a rendelet mellékletében foglaltakat alkalmazni kell.
1. számú melléklet a 33/1992. (XII. 23.) NM rendelethez
A terhesgondozás keretében a védőnők által önállóan végezhető vizsgálatok:
– testsúly, testmagasság mérése;
– haskörfogat mérése;
– symphysis-fundus távolság mérése;
– vérnyomás mérése;
– pulzus számlálás;
– magzati szívműködés vizsgálata (frekvencia-számlálás);
– a terhesség külső tapintásos vizsgálata;
– az emlők szemrevételezése és tapintásos vizsgálata;
– a terhes nő vizeletének vegyi és tesztcsíkos vizsgálata.
2. számú melléklet a 33/1992. (XII. 23.) NM rendelethez
A terhesgondozás keretében a gondozást végző orvos által elrendelendő szűrővizsgálatok:
1. Első jelentkezés alkalmával
– a méhen belüli terhesség igazolása az anamnesztikus adatok figyelembevételével bimanuális vizsgálattal, laboratóriumi terhességi próbával vagy szonográfiás vizsgálattal;
– belgyógyászati vizsgálat;
– fogászati vizsgálat;
– betöltött 35 éves életkor felett genetikai tanácsadás.
2. További jelentkezések alkalmával
– hüvelyi feltárás, inspectio;
– hüvelyi váladék mikroszkópos vizsgálata, trimeszterenként egy-egy alkalommal;
– kolposzkópos vizsgálat;
– kolposzkópos vizsgálat és kenetvétel rákszűrés céljából, amennyiben a népegészségügyi célú, célzott szűrővizsgálat szabályai szerint esedékes lenne;
– az emlők tapintásos fizikális vizsgálata az anatómiai helyzet tisztázására, rendellenesség felderítésére és lehetőség szerint korrigálására a szoptatás érdekében;
– a testsúly és a testmagasság mérése, szükség esetén a medence méreteinek pontos meghatározása fizikális és műszeres vizsgálatokkal;
– pulzusszámlálás és vérnyomásmérés;
– laboratóriumi vizsgálatok anyai vérmintából
= A, B, 0 és Rh vércsoport meghatározás, ellenanyag szűrés,
= lues serologia,
= haemostatus meghatározása trimeszterenként egyszer,
= a 16. terhességi héten serum alfa-fötoprotein meghatározása,
= postprandialis vércukorszintmérés a második trimeszterben;
– laboratóriumi vizsgálatok anyai vizeletmintából
= „középsugár”-minta vegyi vagy diagnosztikus csík vizsgálata fehérje-, cukor-aceton és gennyvizelés felfedezésére minden jelentkezés alkalmával,
= centrifugált üledék mikroszkópos vizsgálata trimeszterenként;
– a magzat fejlődésének és életjelenségeinek fizikális és/vagy műszeres ellenőrzése
= a 8-10. terhességi hétig ultrahangvizsgálat a méhen belüli terhesség igazolására,
= a 16-18. hét között ultrahangvizsgálat végzése a velőcső záródási rendellenességek morfológiai szűrésére,
= a 28. terhességi héttől vagy az azt követő első jelentkezéstől a haskörfogat és a symphysis-fundus távolság mérése, auscultatioval és/vagy dopplerrel magzati szívműködés vizsgálat minden jelentkezés alkalmával,
= a terhes nő figyelmének felhívása a 34. héttől a magzatmozgás számolás végzésére,
= a 38-39. héten egy-egy alkalommal, a 40. héten két alkalommal és utána másnaponként cardiotocographiás vizsgálat,
= a 40. hét után kétnaponta amnioscopia végzése.
3. számú melléklet a 33/1992. (XII. 23.) NM rendelethez
A terhesgondozás keretében szakorvosi javaslatra igénybe vehető, ajánlott szűrővizsgálatok:
– az első megjelenés alkalmával az anya betegségének megfelelő szakorvosi konzílium kezdeményezése;
– terhelő szülészeti-genetikai anamnézis esetén genetikai konzílium;
– bimanuális vizsgálatok a cervix-score meghatározására;
– toxoplasma, rubeola, CMV, hepatitis B, C aktuális fertőződés vagy annak gyanúja esetén a szűrővizsgálatot végző laboratóriummal történt szakmai konzultáció alapján,
– genitourinalis és székletfertőzöttség szűrése;
– orális glucose terheléses teszt (OGTT), 3 órás;
– vas-anyagcsere vizsgálatok;
– serum és vizelet hormonszint, illetve ürítési vizsgálatok a foetoplacentaris egység állapot-diagnosztikájára;
– kiegészítő ultrahangvizsgálatok
= a 28. héttől ismételt vizsgálatok a magzat méhen belüli növekedési és fejlődési elmaradásának szűrésére,
= nefroszonográfia a 20. terhességi héttől a veseüregrendszer tünetmentes tágulatának szűrésére;
– a lepényi elégtelenség és a magzati oxigénhiány szűrése a 34. héttől cardiotocographiával, magzati keringési vizsgálattal (doppler-flowmetria).
4. számú melléklet a 33/1992. (XII. 23.) NM rendelethez
A terhesgondozási könyv tartalmi követelményei
1. Személyi adatok.
2. A terhesgondozást végző szakorvos adatai.
3. A terhesgondozást végző háziorvos adatai.
4. A terhesgondozást végző védőnő adatai.
5. A terhesgondozásba vétel alapjául szolgáló első szakorvosi lelet.
6. A szülés várható időpontjának meghatározása.
7. A szülők vércsoportja és az antitest vizsgálatok eredményei.
8. Előző terhességek száma, lefolyása, esetleges szövődmények.
9. Az anamnézis felvétele.
10. Vizsgálati leletek.
11. A terhesség jellemzői.
12. Szakorvosi minősítés a gondozás szempontjából.
13. Terhesgondozási naptár.
14. Ultrahangdiagnosztikai vizsgálatok leletei.
15. Cardiotocographia és amnioscopia leletei.
16. Epicrisis.
17. Igazolások, csatolt leletek.
5. számú melléklet a 33/1992. (XII. 23.) NM rendelethez
A veszélyeztetett terhesként történő gondozásba vételt szükségessé tevő indokok
Veszélyeztetett az a terhes nő, aki jelenleg nem beteg, munkakörét el tudja látni, de az alábbi okok miatt fokozott gondozásra szorul, így:
1. az a terhes, akinek terhessége megszakítását az egészségügyi intézmény véglegesen megtagadta, illetve, aki nem jelent meg a szakmai felülvizsgálaton,
2. terhelő szülészeti előzmények esetén,
3. terhelő betegségi előzmények esetén (gyógyult tbc, gyógyult lues stb.),
4. terhelő műtéti előzmény esetén (előzetes császármetszés, a méhen vagy adnexumon végzett műtétek stb.),
5. a jelen terhességben fellépő egyéb tényezők miatt (35 évesnél idősebb primigravida, fekvési rendellenesség stb.).
Szövődményesnek kell tekinteni a terhességet, ha a terhes nő jelen terhessége alatt beteg, akár független a betegség a terhességtől, akár összefügg azzal, vagy ha a kórelőzményben idült betegség szerepel, így:
6. szövődményesnek kell tekinteni azt a veszélyeztetett terhességet is, amikor a panaszok vagy a kóros tünetek súlyosbodnak,
7. fenyegető vetélés esetén a 28. hétig (vérzés, méhösszehúzódás),
8. fenyegető koraszülés tüneteinél és a jelenlegi terhesség alatt végzett méhszájzáró műtét után,
9. habituális vetélés esetén (két spontán vetélés után),
10. habituális koraszülés esetén,
11. későterhességi vérzés esetén,
12. hypertonia, terhességi toxicosisok esetén,
13. a terhes nő szívbetegsége esetén,
14. a terhes nő cukorbetegsége esetén,
15. a terhes nő nephrológiai megbetegedése esetén (pyelonephritis, vesemedence- és ureterkő stb.),
16. a terhes nő vérképzőrendszeri betegsége esetén,
17. a terhes nő érrendszeri betegségei esetén (akut thrombophlebitis, nagyfokú varicositas crusis et vulvae stb.),
18. a terhes nő tbc-s fertőzöttsége esetén,
19. a terhes nő jó- vagy rosszindulatú daganatos betegsége esetén,
20. a terhes nő bármilyen egyéb megbetegedése esetén.
21. Szövődményesnek kell tekinteni annak a nőnek a terhességét is, akinek a nehéz fizikai munka, illetve a terhességre ártalmas munkahely (ha a munkaadó megfelelő munkakörülményeket nem tud biztosítani; ha a munkahely megközelítése megnehezített, hosszú utazásokkal, átszállásokkal lehetséges csak) és a szociális körülményei a terhesség zavartalan kiviselését és a szövődménymentes szülést veszélyeztetik.
