A természetes születésszabályozási módszerek az ovuláció időpontjának meghatározásán alapulnak.

Attól függ, hogy mi a a célunk, két okból lehet ezeket a módszereket alkalmazni. Egyrészt fogamzásgátlás, másrészt a fogamzás elősegítése céljából. A peteérés, vagy ovuláció időpontját előre csak valószínűsíteni lehet. A peteérés bekövetkezése különféle módszerekkel nagy valószínűséggel meghatározható, és szabályos ciklus esetén a menstruáció jelentkezéséből visszamenőleg kikövetkeztethető.
A spontán megtermékenyülés valószínűsége statisztikai adatok alapján a következő: Amennyiben 1000 nő egyszer közösül a ciklus középidejében, vagyis a peteérés időszakában, akkor körülbelül 80-an fognak teherbe esni.
Kapcsolódó téma, ld. még: A fogamzásgátló módszerek megbízhatósága
A peteérés, vagy ovuláció időpontját előre csak valószínűsíteni lehet. A peteérés bekövetkezése különféle módszerekkel nagy valószínűséggel meghatározható, és szabályos ciklus esetén a menstruáció jelentkezéséből visszamenőleg kikövetkeztethető.

A természetes születésszabályozási módszerek az ovuláció időpontjának meghatározásán alapulnak.

A menstruációs ciklus vezetésére a menstruációs naptár szolgál.

Ha „előre” szeretnénk tudni a peteérés időpontját, akkor különféle módszereket lehet alkalmazni.

A termékenységi tudatosság, mint születésszabályozó módszer a következők tényeken alapul:

– A menstruációs ciklus alatt általában hat olyan nap van, amikor a közösülés terhességet eredményezhet; ez a „fogamzási ablak” az ovuláció előtti öt napra és magára az ovuláció napjára terjed. Miként az ovuláció napja is ciklusról ciklusra változik, a hat fogamzásra alkalmas nap sem esik minden hónapban ugyanazokra a naptári napokra. Nincs megbízható módszer az ovuláció időpontjának meghatározására, ezért a fogamzásra alkalmas napokat sem lehet megbízhatóan előre jelezni.
– A női petesejt élettartama 12-18 (legfeljebb 24) óra. Egy ciklusban csak egy napon lehet teherbe esni.
– A spermiumok 72 órán keresztül élnek a hüvelyben, illetve a belső nemi szervekben. A „megfelelő mennyiségű” spermiumszámhoz általában 3-5 nap szexuális önmegtartóztatás (absztinencia) szükséges.
– A megtermékenyülés legnagyobb valószínűsége a peteérés idején, az úgynevezett „középidőben” van („fogamzási ablak”).
– A hímivarsejtek útja a méhszájtól a petesejtig 6-8 óra. A petesejtig kb. 12 spermium jut el a sok millióból, és csak 1 db termékenyíti meg.
– A védekezés szempontjából leginkább „biztonságos” időszak az ovulációt követően 2 nappal kezdődik és a következő menstruációig tart. Ilyenkor a legkisebb a megtermékenyülés esélye.
– A nők 2%-ánál már a ciklus negyedik napján megkezdődik a fogamzásra alkalmas periódus. A csúcsérték a 12. és 14. napra esik, amikor a nők több mint fele képes a fogamzásra. 1%-nál kisebb a valószínűsége, hogy a nő fogamzóképes napjai közé a menstruációs ciklus második napja is beletartozzon.
– A ciklus bármelyik napján teherbe lehet esni, teherbeesés szempontjából nincs 100%-osan védett időszak! A peteérés időpontja előre csak valószínűsíthető, leginkább utólag lehet biztonsággal meghatározni. Úgynevezett extra peteérés is „bármikor” előfordulhat. Bár nem jellemző, de a fentiekből is látható, a menstruáció alatt is történhet teherbeesés.
– Egy ciklusban ritkán, de több peteérés is előfordulhat!

Naptármódszer, vagy Ogino-Knaus módszer:

Az ovulációs ciklus követésén alapuló fogamzásgátló módszer. Figyelemmel kísérjük a ciklust (általában három hónap elegendő), hogy meghatározhassuk az ovuláció egyéni „formáját”. Ez a megfigyelés segít megállapítani, hogy mikor van „középidő”. Ebben az időszakban a legnagyobb esélye a teherbeesésnek. Az következő linken tölthet le egy kinyomtatható mensturációs naptárat: mensturációs naptár letöltése ide kattintva

Hőmérőzés vagy Hillebrant-módszer:

Ez a módszer a testhőmérséklet nyomon követését igényli, így meghatározható, hogy mikor következik be az ovuláció. A testhőmérséklet az ovuláció előtt általában 37 C fok alatt van, az ovulációs időszakban növekszik kb. 0,4-0,5 C fokkal és 37 C fok fölé emelkedik. A hőmérsékletet minden reggel azonos időben, üreges szervben kell mérni, pl. szájban (ébredési alaphőmérséklet).

Ovulációs nyákteszt, Billing-módszer:

Ezzel a módszerrel a méhnyak nyákot, vagy nyálat kell vizsgálni, hogy meghatározzuk az ovuláció időszakát. „Középidőben” a nyál, illetve a méhnyak nyák szerkezete megváltozik. Közvetlenül a peteérés előtt a méhnyak nyák hasonlatos lesz a tojásfehérjéhez. Kis mintát véve belőle, két ujj között – az ujjak lassú széthúzásával – jól nyújtható lesz. Naponként ellenőrizve a nyák nyújthatóságát behatárolhatjuk a fertilis időszakot, illetve a nők jelentős része érzékeli, mint „nedves napokat”. Ez a változás kimutatható ovulációs mikroszkóppal, pl. Fertility PG/53. Vannak nők, akik a peteérés konkrét időpontját is érzik.

Hőmérőmódszer, vagy Symptothermális módszer:

A testhőmérséklet nyomon követéséből, a méhnyak nyák vizsgálatából áll, valamint a kiegészíthető a méhszáj helyzetének és jellegének a (keménységének és zártságának tapintással való) vizsgálatával.

Ovulációs hormonteszt, vagy LH teszt:

A szervezet hormonszintjéből lehet következtetni az ovuláció bekövetkezésének időpontjára. A peteérés során az LH hormon mennyisége fokozatosan emelkedik, majd a tüszőrepedés előtt 24-36 órával eléri a csúcsát. Az LH-csúcs meglétéből csak valószínűsíteni lehet, teljes bizonyossággal nem lehet következtetni arra, hogy a tüszőrepedés valóban megtörténik. Előfordul, hogy már a peteérés fázisa során következik be probléma, és az érett tüsző nem reped meg, így nem következhet be terhesség sem. Az LH teszttel vizeletből lehet vizsgálni a hormonszintet. A tesztelést az ovuláció várható ideje előtt 4 nappal érdemes megkezdeni (28 napos ciklus esetén a ciklus 9. napján). Ezt követően naponta egy tesztet célszerű elvégezni, lehetőleg mindig ugyanabban a napszakban, de nem a reggeli első vizeletből. Amikor az ovulációs teszt pozitív lesz, attól kezdve nem kell tovább végezni a tesztelést. Az LH teszt 2, ritkán akár 3 egymást követő napon is lehet pozitív. Általánosságban az a legjobb, ha a szexuális aktust az első pozitív teszt eredményű napot követő napra időzítjük.

Az itt felsorolt módszerek közül az ovulációs teszt a legmegbízhatóbb, legobjektívebb. A fenti módszerek közül célszerű leginkább ezt választani, és lehetőség szerint többet együtt használni.