Ha egy békát beleteszel egy vízzel feltöltött edénybe, és elkezded melegíteni a vizet, ahogy a víz hőmérséklete emelkedni kezd, a béka annak megfelelően állítja be testhőmérsékletét. A béka folyamatosan alkalmazkodik, igazítja testhőmérsékletét környezetéhez, a víz növekvő hőmérsékletéhez. Amikor a víz közelít a forrásponthoz, eljön a pillanat, amikor a béka már nem tud tovább alkalmazkodni, ekkor úgy dönt, hogy kiugrik. A béka megpróbál ugyan ugrani, de már nem képes rá, mert minden erejét elvesztette a alkalmazkodás során. A béka elpusztul.
Mi ölte meg a békát? Valójában a béka halálának oka a saját képtelensége volt, hogy eldöntse, mikor ugorjon ki.
Mindannyiunknak alkalmazkodnunk kell az emberekhez és a helyzetekhez, de fontos felismerni, meddig kell alkalmazkodnunk és mikor kell tovább lépnünk, röviden hol a határ. Kellő életösztönnel, ismerettel kell rálátnunk a helyzetekre és időben meg kell tennünk a megfelelő intézkedéseket.
Ha „megengedjük” az embereknek, hogy kihasználjanak minket fizikailag, érzelmileg, anyagilag, lelkileg, vagy mentálisan, ezt meg is fogják tenni. Ezért van az a pillanat, amikor döntést kell hozni, mikor ugrunk (lépünk tovább)! Addig ugorjunk, amíg van még erőnk!
