A törvényi megfogalmazás szerint a nem konvencionális gyógyító eljárások, mint a természetgyógyászat és az alternatív kezelések, a konvencionális gyógyítási módszereket kiegészítő, meghatározott esetekben helyettesítő eljárások lehetnek.

Nem könnyű éles határt húzni a természetgyógyászat és az ezoterikus szolgáltatások között. Mindenesetre a magyar jogalkotás ezt megkísérelte. A természetgyógyászatot szabályozó rendeleteket 1997-ben fogadták el. Azóta is időnként éles szakmai viták bontakoznak ki a nem konvencionális eljárások hatásosságáról, jogosultságáról.

Az egészségügy alapvető feltételrendszerét az egészségügyi törvény tartalmazza.

Az egészségügyi törvény rendelkezik a nem konvencionális eljárásokról, a természetgyógyászatról. A törvényi megfogalmazás szerint a nem konvencionális gyógyító eljárások a konvencionális gyógyítási módszereket kiegészítő, meghatározott esetekben helyettesítő eljárások lehetnek. A természetgyógyászati eljárások helyettesítő tevékenységként csak orvosi ellenőrzés mellett alkalmazhatók. A nem konvencionális gyógyító eljárások alkalmazása során a betegjogok, a tájékoztatási és dokumentációs kötelezettség, valamint az ellátást végző személyek jogai és kötelezettségei tekintetében az egészségügyi törvény megfelelő szakaszait kell alkalmazni.
A magyar szabályozás 18 természetgyógyászati eljárást ismer el gyógyító tevékenységnek. Attól a pillanattól kezdve, hogy egy eljárás gyógyító tevékenységnek minősül, az ellenőrzés és a számonkérés lehetősége kiszélesedik. Egészségügyi tevékenység és szolgáltatás kizárólag egészségügyi hatóság által kiadott működési engedéllyel végezhető. A működési engedély a városi (fővárosi, kerületi) tiszti főorvostól igényelhető. Az egészségügyi tevékenység személyi feltétele, hogy a természetgyógyásznak (szolgáltatónak) megfelelő képesítéssel kell rendelkeznie. A tárgyi feltételeket, a rendelő berendezését, a szükséges eszközöket szintén jogszabály rendezi, a tevékenység ellenőrzésére az ÁNTSZ jogosult. Az ÁNTSZ 18 fajta természetgyógyászati kiegészítő tevékenységre ad ki működési engedélyt.

A jogalkotó az engedélyezhető tevékenységeket a természetgyógyász végzettsége alapján három csoportra bontja.

  • Az első csoportba a csak orvosok által végezhető tevékenységek tartoznak. Csak orvos által végezhető például a hagyományos kínai orvoslás, a manuálterápia, a neurálterápia, illetve azok a külön nem nevesített ágak, amelyekre az orvosegyetemek tanfolyamot szerveznek.
  • A második csoportba a gyógytornász felsőfokú egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személyek tartoznak, akik manuálterápiás eljárásokat végezhetnek gerincmanipulációs műfogások nélkül.
  • A harmadik csoportba azok a természetgyógyászati ágak tartoznak, amelyeket bárki középfokú végzettség esetén tanulhat és gyakorolhat. Ebbe a csoportba tartozik például az akupresszúra, az alternatív mozgás- és masszázsterápia, életmód-tanácsadás és terápia, talpmasszázs, fitoterápia, fülakupunktúrás addiktológiai eljárások vagy szemtréningeljárások.

A rendeletek értelmében az orvosi diplomához kötött eljárások esetén az orvosegyetemek, nem orvosok esetén az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet (ETI) vizsgáztathat. A természetgyógyász végzettséggel rendelkező személyek nyilvántartásba kerülnek. A jogalkotó szerint ezek az elvárások biztosítják a minőséget, a betegellátás szakszerűségét.

A betegek általában nem tudják, hogy természetgyógyászok egészségügyi szolgáltatást nyújtanak, kérhetik a végzettségről szóló igazolást (diplomát), a működési engedélyt és a felelősségbiztosítás bemutatását, illetve hiányuk esetén panasszal élhetnek az ÁNTSZ felé.