Fiú, vagy leány gyermeket várunk?

Fiú, vagy leány gyermeket várunk – alapvetően nem eldöntendő kérdés. A gyermek nemének megválasztása bár megkérdőjelezhető, sok esetben mégis felmerülő igény a szülők részéről.

Alapvetően a természet törvényeit követi a gyermekek nemének kialakulása. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem szólhatunk bele, hogy fiú, vagy lány gyermekünk szülessen. Létezik néhány módszer, amellyel talán mégis valamelyest befolyásolhatjuk „igényünket”. Az asszisztált reprodukció, köznapi megfogalmazással lombik program bizonyos eseteiben a genetika ismeretében nyilván való a gyermek nemének ismerete.

Az egyik ilyen tudás a spermiumok gyorsaságából és életidejéből adódik. A fiút nemző spermiumok gyorsabbak, és rövidebb ideig élnek, ebből lehet következtetni a peteérés ismeretében a gyermek nemére.

Egyes vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a táplálkozás is változtatni képes a születendő gyermekek nemi arányán. A magas kalóriabevitelű nők 55 százalékának született fia, míg a kevés kalóriát fogyasztó csoportban csak 45 százalék volt a fiúcsecsemők aránya. Továbbá azoknak akik minden reggel gabonapelyhet ettek, 59 százalékos gyakorisággal lett fiuk, míg a gabonapelyhet ritkán vagy sohasem reggelizőknek csak 43 százaléka szült fiút. (Oxford és az Exeter Egyetem kutatói)

A hüvely vegyhatása is befolyásolják a születendő gyermek nemét. A savasabb környezet lánynak, a lúgosabb környezet fiúnak kedvez.

Egy „ősi”, valószínűleg megfigyelésen alapul a Kínai fogantatási naptár, a születendő gyermek nemének előrejelzésére. A naptár eredete régi időkre, több, mint 700 évre nyúlik vissza. A naptárat egy kínai királyi sírhelyen találták meg, és napjainkban a University of Science & Technology Beijing intézetben található. Több forrás elég megbízhatónak tartja a naptárat, azonban tudományos igényű megbízhatósági vizsgálatról nem tudunk. Az első oszlopban az anya életkorát a fogantatáskor, az első sorban a fogantatás hónapját láthatjuk. A kettő találkozásánál találjuk a gyermek nemére vonatkozó adatot. A naptár használatához csak annyit fűznék hozzá: mi veszíteni valód van?